Jobb sorsra érdemes hazánknak voltak kiváló külügyminiszterei. Jeszenszky Géza, Kovács László, Göncz Kinga mind értette, hol helyezkedik el az ország a világ politikai térképén, mik az erősségei és hol van a lehetőségeinek a határa. Ennek megfelelően alakították a politikát, és használták fel a diplomácia eszközeit arra, hogy hazánk el tudja érni céljait.
Igen, a diplomáciának kifinomult eszközei vannak arra, hogy két ország egymáshoz fűződő viszonyát, konfliktusait hadüzenet és tankok nélkül is tudja rendezni. Finom jelzések, egyeztetések, kompromisszumok és konszenzusok jellemzi ezt a világot, főként, ha egymással szövetségben álló országokról van szó.
Sajnos, sokszor az az érzésem támad, hogy mostani kormányunk nem érti ezt a világot, ahol nem ők diktálnak, hanem ésszerű érdekérvényesítést kellene végezni. Nem jellemzi jobban ezt a meg nem értést, mint mikor Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője azt mondja, hogy tulajdonképpen nagyon jó viszonyunk lenne az Egyesült Államokkal, csak megakadályozza ezt az USA diplomáciája (!sic). Könyörgöm, a diplomaták az országuk, kormányzatuk álláspontját képviselik! Nem csak úgy, jönnek-mennek és mondanak dolgokat ami éppen eszükbe jut! Ők azok, akik a kormányzat hivatalos álláspontját képviselik. Nem kellene ilyen önálltatásokba menekülni, hanem szembe kellene nézni a valósággal, hogy az elmúlt években a magyar elefánt milyen károkat okozott a nemzetközi porcelánboltban.
Igen, jól mondja a frakcióvezető a német kifejezést, “nem vagyunk szemmagasságban” az USA-val. Meg kellene próbálni felnőni hozzá.
