Előre kell bocsájtanom, soha életemben nem dohányoztam, és elég morcosan is állok a dohányzók kérdéséhez. Minden egyes füstölgő cigaretta megpillantásakor lelki szemeim előtt éppen lecsúszik az elképzelt TB számlámról pár forint, amit majd nem az én gyógyításomra költenek agg koromban. Ebből következőleg, sosem ejtettem könnycseppeket, mikor emelkedett a dohánytermékek ára.
Mondjuk az gusztustalan volt, ahogy a Nagy Trafikmutyi idejében, több ezer családot tettek tönkre, csak azért, hogy a haveroknak legyen megélhetés. Ennél is lentebb volt, amikor az újraosztás után emelték az árrést, hogy még többet keressenek a nem Matolcsy értelemben vett rokonok. A számítás nem jött be a várt mértékben, mert a harácsolás miatt beindult a fekete kereskedelem.
Nos, a “rokonainkat az Úrban” nem is sajnálnám az elesett haszontól, még az ukrán dohánycsempészekkel szemben is megértő lennék, ha a dohány jövedéki adója nem hiányozna a költségvetésből, a közös pénzünkből. Tudják, onnan, ahonnan mindig lecsúszik az a pár forint, amit egy-egy szál cigaretta elszívása miatt kell elköltenünk az egyébként is ezer sebből vérző egészségügyben.
A költségvetésből kieső összeg brutális mértékű, 11 milliárd forint a Menedzsment Fórum cikke szerint. Persze a hivatalos kommunikáció szerint, ez azért van, mert az emberek kezdenek leszokni a dohányzásról, másra költik a pénzüket. Gondolom ugrásszerűen megnőtt a zöld tea eladások száma, amit csak bio-gyümölcsök tudtak felülmúlni. A nagyon erős dohányosok pedig répát rágcsálnak, mert ugye a stresszt valahogy le kell vezeteni, és egyébként is, így marad valami cigi feeling.
Szánalmas ez a magyarázat. Fiúk, nem lehetett volna egy kicsit kevesebbet lopni?
