Ezt nem hittük volna: Fábry csatak részegen alázta Orbánt

Nagy Bandó András azt írta a 24.hu-n, hogy olyan korban és olyan országban élünk, ahol a kormánypárti Fideszen kívül maradt ember, nem tisztességes magyar, nem a hazájáért élő és tenni akaró polgár, ellenben az érték csak akkor érték, ha kormányközeli szájából hangzik el, fideszes írja le, ha nem is Orbán jóváhagyásával, de képzeletbeli bólintásával.

Kimarad minden elérhető jóból az, aki nem narancssárga színben látja a világot, másodrangú állampolgárrá válik, pusztítható és eltiporható lesz. Egzisztenciálisan tönkretehető, tönkremenését kormánykörökből áradó gúnymosolyok és gyűlölködések biztosítják. Aki nem fideszes, aki bírálója a pártnak vagy a párt főembereinek az kommunista, liberális, zsidóbérenc, legrosszabb esetben ő maga a zsidó.

“Ezek a fiatalok mind liberálisok voltak, azaz szabadelvűek, nyitottak és becsületes szándékúak, öröm volt látni és hallani, hallgatni őket, közelebb jártam az ötvenhez, mint a negyvenhez, arra gondoltam, van remény, még az én életemben megváltozhat a világ, mássá lehet a rendszer, nem volt hiábavaló a sok-sok beszéd és írás, megérte jártatni a számat.

Szurkolójukká lettem, tiszteltem őket, reményt láttam bennük.”

Az orbánisták kezdetben liberálisok voltak, ahogyan ma ők fogalmaznának: libsik! Kőkemény libsik! Aztán megsúgták Orbánnak, hogy így soha nem kerülhet hatalomra, ő pedig minden áron hatalmat akart. Akár elvei feladása révén is. A hívei azt mondják: egyszer bárki megélheti a pálfordulást, a Damaszkusz felé vezető utat bárki végigjárhatja. A fideszes padsorokból az éppen kivonuló kereszténydámokratákra a fideszes padsorokból a Parlamentben olyan bekiabálások hallatszottak, hogy “csuhások, térdre,imára!”

“Ültem együtt Viktorral a szárszói találkozón, Farkasházy kertjében, a tüzet piszkálgatta egy bottal, mondogatta a magáét, libsi módra, persze, és vele együtt hallgattuk a márványrészeg Fábry ordenáré csesztetését, amivel a kis Viktort lealázta.

Ma ez a Fábry a hajdani libsi Orbán kegyeltje és tányérnyalója, én maradtam a parázsnál, megörököltem a botot, és próbálom lángra lobbantani, hogy valami kis fény mégis csak jusson azoknak is, akik elfelejtették a föntebb már idézett mondatot, mely Tokajhegyalján hangzott el, amikor a mi közös földünket próbálták szétosztogatni maguk között fideszes testvéreink, Orbán, Orbánné és társai:

“Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet.”

A híveket ez sem zavarja, ez a minden rossz kezdetének nevezhető kijelentés, a lavinát elindító hógolyó, természetes hát, hogy azok sem zavarják őket, amik azóta történtek, erre rímelve, ennek folytatásaként.” – írja Nagy Bandó András

“Pár éve a kokárdát akarták elvenni tőlem, később azt, hogy jó magyar vagyok, majd azt is, hogy tisztességes és becsületes vagyok. Elvették tőlem a „Hajrá magyarok!’”-at, a „Hajrá Magyarország!”-ot, mert olyan jelentést adtak neki, ami előtte nem volt benne: ma azt jelenti, hogy „mi, magyarok, tehát nem az idegenszívűek, hajrá!”

Egészen pontosan: „Hajrá Fidesz! Hajrá Fideszország!””

Antal József lélekben még 15 millió magyar miniszterelnöke akart lenni, Orbán Viktor megelégszik az ötödével, ma a jó magyar egyet jelent a fideszessel. Ezt még akár le is lehetne nyelni, azt már nem annyira könnyen, hogy ezt az egyötödöt a négyötöd ellen uszítja, örökös feszültséget keltve közöttük. Ez becstelen, átlápi a tisztesség határát ország és polgárellenes, gyalázatos! Nemzetellenes!

 

A kloákaszájúakkal nincs dolgom, vallom, amit Esterházy hagyott ránk: bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.

Amit pedig érzek, azt József Attila fogalmazta meg: „Nagyon fáj”, meg Vörösmarty: „Lesz még egyszer ünnep a világon.””

 

Mi a véleményed? Ide megírhatod!

Kérjük ossza meg cikkünket, hogy mindenkihez eljusson, így segíti lerombolni a kormányzati propagandát!

OSZD MEG!