Orbán Viktor nemzetközi politikai karrierje zátonyra futott. Úgy néz ki, hogy nem lesz belőle európai vezető. Hiába tettek meg mindent a nemzetközi szerepeltetésért és hiába próbáltak meg mindent, hogy új (illiberális) színt vigyenek az európai kommunikációs térre, Európa elutasította és kiközösítette őt. Ahogyan Lendvai Ildikó fogalmaz új publikációjában miniszterelnökünk hatalmi ambíciói ideiglenesen hazánkba szorult vissza… maradt tehát a Vár, ami azonban történelmi értelemben ismét elég rossz lépés lesz!
Hiszen az Országház építését az európai abszolút monarchiák átalakulása alkotmányos állammá tette szükségessé. 1884-ben befejezték építését Bécsben az osztrák, és letették alapkövét Berlinben a német birodalmi tanács épületének. Budapesten 1885-ben kezdődött az Országház építése, amelynek elhelyezésében érvényesül a gyakori szempont: a törvényhozás az uralkodói palotával átellenben legyen. Budapesten az ugyan nehezen volt megoldható, lévén a királyi palota a budai Várban, de a pesti Duna-parton elhelyezkedő Országház a maga kupolás tömegével jó városépítészeti ellenpárját adja a budai Várpalotának.
Lendvai Ildikó Ideiglenesen hazánkban állomásozó… című cikkében írt Orbán Viktor bukásáról. Az Ideiglenesen hazánkban állomásozó… cím alatt nem a szovjet hadsereget kell érteni, hiszen azok 27 évvel ezelőtt kivonultak. Ami most Ideiglenesen hazánkban állomásozik… az miniszterelnökünk hatalmi ambíciója. Miniszterelnökünk pár évvel ezelőtt fontolgatta, hogy európai szinten épít magának politikai karriert, a Habony stáb teljes erőbedobással dolgozott azon, hogy Orbánt nemzetközi szinten szerepeltesse, az volt az elképzelésük, hogy ha a menekültügyben jót mond, akkor más ügyekben is figyelni fognak rá. Még az is felmerült a stábban, hogy egyszer az Európai Tanács elnöke is lehet Orbán Viktor… A stratégia nem jött be, miniszterelnökünk hatalmi ambíciói ideiglenesen hazánkba szorult vissza.
“El lehetett képzelni, hogy Orbánt a történelmi széljárás magasabbra repíti, és komoly poszton vagy csak véleményvezérként, de nagy befolyása lesz a nemzetközi helyzetre. Ami ettől csak fokozódna, de miért legyen nekik jobb, mint nekünk! Török Gábor 2015 végén megállapította: „Orbán az elmúlt hetekben kiemelkedett a magyar politikai realitásból, és világpolitikailag értelmezhető szereplővé vált”. Sajnos akadtak, akik a nemzeti önzés rút példájaként boldogan üdvözölték a főnök felfelé buktatásának hírét: bár emelkedne ki minél jobban a „magyar realitásból”, a lényeg, hogy állomásozzon máshol. Legalább ideiglenesen. Dögöljön meg a szomszéd tehene is!
Pár évig Orbán vitorláját tényleg duzzasztotta a szél. A tétova Unió néhány országában példája követőkre talált. Saját pártcsaládja kínosan feszengett, de az európai szélsőjobb szövetségesre lelt benne. Nyíltan drukkolt az osztrák Szabadságpártnak, Le Pennek, az európai vezetők közül egyedül Trumpnak is. Ugyan előtte álszent újsághirdetésben propagálta a maradást, de a Brexitet végül mint a brüsszeli elit elleni lázadást üdvözölte. Putyin „trójai falovaként” kezdték emlegetni. Divatba jött: cikkezett róla a világsajtó. Igaz, nem elismeréssel, de hát a primadonnáknak is mindegy, csak beszéljenek róluk, kell az, ha valaki főszerepet akar kapni.” – írja Lendvai Ildikó.
Tölgyessy Péter azt nyilatkozta, hogy az Orbán-rendszer egy világméretű trend részeként emelkedett fel, a legvalószínűbb, hogy egy másik nemzetközi irány hatására bukik majd el. Igaz a bukás még nem történt meg, de a trend megszakadt. A trend amelynek keretében az orbánisták már-már Putyin és Trump mellé képzelték magukat, mint egy új illiberális szent háromság harmadik tagjaként. Európa kiutálta és nem tette vezérévé Orbán Viktort. Trump győzelme alkalmával Orbánék is győztesnek képzelték magukat és egy “Új korszak kezdetéről” beszéltek és a “lázadás évét” emlegették. Az Orbánizmus azonban megbotlott amikor eredménytelen lett a kvóta-népszavazás. 2017 már nem az orbánisták éve, Trumpék fütyülnek az orbánistákra és a CEU elleni fellépést sem veszik túl jó néven. Orbán eszmetársai sorra veszítik el a választásokat: Ausztiában, Hollandiában, Franciaországban…
“A 2015-ös tusnádfürdői beszédében Orbán még De Gaulle szerepében tetszelgett, 2016-ban ideológiája európai diadalútját vizionálta: „Így lesz a fekete bárányból nyáj, a kivételből fő irány.” Ám az idei beszéd ambíciói visszaszorultak a visegrádi négyek csoportjába, jobb híján a V4 válik szűkülő világa közepévé. Azóta látjuk: a csehek és a szlovákok egyre kevésbé akarnak osztozni Lengyelország és Magyarország elszigeteltségében. Ahogy mondják, a V4 ma már inkább V2+2. „A V4 ma már mérgező márka” – írja egy cseh lap. Ők az Unió magjához akarnak tartozni, nem a peremén vergődni.”
Orbánból nem lett európai vezető!
“Európa kiment alóla. A hadvezérnek vissza kellett térnie birtokára. Hiszen el sem ment, ebből él, mindig is ragaszkodott ahhoz, ami innen kinyerhető. Megnyesett ambíciói ismét hazánkban állomásoznak. Azt reméli: csak ideiglenesen. Ha itthon újra teljhatalmat szerez, ha egy maga alá gyűrt országot mutathat fel referencia-munkájaként, ismét hangadóvá válhat Európában. Próbadarab lettünk: meddig lehet elmenni. A tágabb térre kívánkozó hatalomvágy ránk összpontosul. Ha csak ez maradt, itt legalább minden kell. Az utolsó újság, az utolsó független bíró vagy iskolaigazgató széke, az utolsó plakáthely, az utolsó még ellenálló lélek.”
