1998. július 6-án lépett hivatalba a harmadik magyar köztársaság negyedik miniszterelnöke Orbán Viktor. Ezt nevezhetjük az első Orbán kormánynak, jelenleg a harmadiknál tartunk.
Az 1998-as választásokon a választó polgárok a Magyar Szocialista Pártnak a mandátumok 34,72%-át szavazták meg, a Fidesznek pedig csak a 29,27%-át.
Ennek ellenére az MDF-el közös listaállításokkal és a Független Kisgazdapárttal kötött koalíciónak köszönhetően (amiről a választások előtti kampányban nem volt szó) Orbán Viktor megalapíthatta első kormányát.
Az ELSŐ MINISZTERELNÖKI Esküt 19 évvel ezelőtt, július 6-án tette le.
A Fidesz és a Független Kisgazdapárt közötti koalíció a kormányzás első két évében válságba került. Nem lehet tudni pontosan mi volt az oka, a Független Kisgazdapárt folyamatos jellegű, majdhogynem tervszerű leépülésének, mintha valami belső erő szisztematikusan, könyörületet nem ismerve direkt felmorzsolni igyekezett volna.
Ez a leépülés végül a koalíciós együttműködés megszűnéséhez vezetett, a Független Kisgazdapárt teljesen leépült majd meg is szűnt, itt-ott lehetnek még talán helyi irodái, de országos szinten többet nem rúgtak labdába azután, hogy a Fideszt hatalomra segítették.
Orbán Viktor 2000-ben lemondott a Fidesz elnöki és a Liberális Internacionálé alelnöki tisztségéről is és pártját átvezette a konzervatív Európai Néppártba.
Miután a Fidesz koalíciós partnere teljes mértékben meggyengült, leépült, a nyíltan antiszemita MIÉP sietett a kormány megsegítésére, így maradt csak meg a kormányzáshoz szükséges többség az országgyűlésben.
Nemsokára újra a Fidesz elnökének választották meg Orbán Viktort párttársai, ezt a pozíciót a mai napig birtokolja.
A 2002-es országgyűlési választásokon a választó állampolgárok akaratából a mandátumok 51,03%-át elnyerő Magyar Szocialista Párt és Szabad Demokraták Szövetsége által alkotott koalíció kezdhette meg kormányzását.
A FIDESZ és a már gyengülőben, eltűnőfélben lévő MDF nevű szövetségese a mandátumoknak csak a 48,70%-át szerezte meg, a MIÉP már annyira meggyengült, (ők voltak az antiszemiták, akik a kormánykoalíción kívülről támogatták Orbán Viktort) hogy a következő választásokon már a minimális küszöböt sem tudták megugrani. Kiszorultak a hatalomból, kiestek az országgyűlésből, nem jutottak mandátumhoz, nem szavazott rájuk senki, eltűntek a közéletből.
A választási vereség után Orbán Viktor rájött arra, hogy a vereségben szerepet játszhatott az is, hogy a koalíciós partnerüket elvesztették, ezért ettől a ponttól kezdve már más stratégiát alkalmazott.
2003-ban azért változtatták meg nevüket Fidesz – Magyar Polgári Szövetséggé, mert mindent amit értek a politikai térfél jobboldalán megtalálható párttal, szervezettel, de még a legkisebb egyesülettel is szövetséget kötöttek, magukba olvasztottak azért, hogy a választásokon a szavazatszámok ne forgácsolódjanak szét és hogy az országgyűlésben megszerezzék a kormányalakításhoz szükséges többséget és újra kormányt alakíthassanak.
Az emberek azonban mást akartak és a 2006-os országgyűlési választásokon a Magyar Szocialista Párt a mandátumok biztos többségét 48,19%-ot tudhatta magáénak míg a Fidesznek csak annyi szavazót sikerült megszólítania, hogy az országgyűlési mandátumok számának csak a 42,49%-ot birtokolhatta.
Ebben az évben történő utcai zavargások során sajnálatos módon megsérült emberekkel és a választópolgárokkal a Fidesz és a parlamenten kívül formálódó új szélsőjobboldali, antiszemita erők azt akarták elhitetni, hogy a súlyos sérüléseket a rendőrség, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége által alkotott kormány buzdítására direkt okozta és a teljes ciklus alatt propaganda anyagokat gyártottak és az akkori szocialista miniszterelnököt tették felelőssé az események miatt.
Pedig igazi jogállamban és demokráciában: „Senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.”
2010-ben másodszor, majd 2014-ben harmadszor is felesküdött Orbán Viktor miniszterelnökként.
Én, Orbán Viktor esküszöm,
hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz
és annak népéhez hű leszek;
az Alkotmányt a többi jogszabállyal együtt
megtartom és megtartatom;
a tudomásomra jutott titkot megőrzöm;
miniszterelnöki tisztségemből eredő feladataimat
a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása
és az Alkotmány érvényesülése érdekében
lelkiismeretesen teljesítem.
Isten engem úgy segéljen!
A második Orbán-kormány idején, 2010-ben kezdődött az alkotmányozás folyamata amely az országon belül és az országon kívül is hatalmas botrányt okozott.
Az országgyűlésen belül is a Magyar Szocialista Párt elnöke kijelentette, hogy illegitimnek tartja a törvényt, a Jobbik pedig árulóknak nevezte azokat, akik elfogadták az új alkotmányt.
“A Fidesz alkotmányának leginkább aggályosnak tartott vonásait négy pontban összefoglaló felhívást tizenhárom ország mintegy nyolcvan jogásza és kutatója írta alá. A négy pont röviden összefoglalva:
1. nagyrészt eltörli az alkotmányossági felülvizsgálatot, megbénítja az Alkotmánybíróságot, szabad utat ad alkotmányellenes jogszabályok megalkotására;
2. az alkotmány értelmezésekor kötelezőnek nyilvánítja a preambulum és a jogilag nehezen megfogható „történeti alkotmány” vizsgálatát;
3. súlyosan korlátozza a jövőbeli, kétharmados többséggel nem rendelkező kormányok mozgásterét;
4. az ellenzék és a nyilvánosság megfelelő részvétele nélkül, a kormány szeszélyéből íródott, így legitimitási hiányosságok jellemzik.
2010-ben fogalmazódott meg az az ellenzéki bírálat a kormány működésével kapcsolatban, hogy még a nagy horderejű, hosszútávú intézményátalakító döntések (pl. a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer megszüntetése) előkészítése is hiányos, ötletszerű, improvizatív.
A kormánytöbbség a törvényhozásban is igyekezett a döntéseket felgyorsítani, a vitákat, ezzel pedig az ellenzék mozgásterét korlátozni, sőt megszüntetni. Megszaporodtak az önálló képviselői indítványok vagy képviselői módosító javaslatok formájában benyújtott kormányzati törvénytervezetek. Sokszor a zárószavazás előtt nagyon rövid idővel nyújtanak be a javaslatokat.
Az általános közbeszerzési szabályok és az szakmai szervezetekkel, civilekkel történő előírt egyeztetések megkerülésére elterjedt gyakorlattá vált, hogy az adott beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt üggyé nyilvánította a kormány. Így jártak el például a német megszállás áldozatainak emlékműve esetén.
A kormány sok kérdésben politikai okokból figyelmen kívül hagyta a szakmai szempontokat, sőt a kormánnyal ellentétes véleményt megfogalmazó állami szervezeteket ezért megbüntette: megszüntette őket, vezetőiket lecserélte, vagy törvénymódosítással, átszervezéssel csökkentette hatáskörüket.” Forrás: Wikipedia
Szintén nagy botrányt és hatalmas tiltakozási hullámokat okozott a második Orbán kormány következő produktuma a médiatörvény.
Hatalmas nemzetközi botrányt keveredett belőle, még az Európai Unió Parlamentje is külön foglalkozott és egész Európát megdöbbentette a második Orbán kormány tevékenysége.
“A 2011. január 1-jén életbe lépő új szabályokkal kapcsolatban felmerülő főbb kritikák:
1. Európában egyedülálló, hogy egyetlen szabályozással a sajtó valamennyi megjelenési formáját korlátozzák, tekintet nélkül arra, hogy az adott médiatartalom-szolgáltató televízió vagy éppen rádió, nyomtatott vagy elektronikus sajtó, magán-üzemeltetésű vagy közszolgálati
2. az NMHH nem tekinthető függetlennek, hisz négy tagját a kormányzó párt, vezetőjét a miniszterelnök delegálta előzetes konzultáció nélkül
3. az újonnan létrehozott NMHH súlyos bírságokról dönthet (országosan terjesztett hetilapok esetében akár 10 millió forint, a kereskedelmi televízióknál akár kétszázmillió forint) olyan, részletesen nem tisztázott fogalmak alapján, hogy a tartalom a „közérdekkel”, a „közerkölccsel” vagy a „közrenddel” megy szembe, illetve a hírközlési tartalom „kiegyensúlyozatlan”
4. az NMMH elnökének rendeletalkotási joga van
5. 2011. januártól bárki feljelenthet újságokat vagy más médiaorgánumokat a Médiahatóság elnöke által kinevezett biztosnál, miközben adatainak zárt kezelését kérheti
6. korlátozzák a kereskedelmi tévé-híradókban a bűnügyi hírek arányát, ezzel mintegy szerkesztőként fellépve.
A sajtó szabályozását a magyar médián kívül több nemzetközi kormányközi és nem-kormányzati szervezet is kritizálta, köztük az Európai Újságíró Szövetség (EFJ), az Európai Lapkiadók Egyesülete (ENPA), a Lapok és Lapkiadók Világszövetsége (WAN-IFRA), a Freedom House és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ). A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Lapkiadók Egyesülete többek között a bírságok mértékét tartotta irreálisnak, a Társaság a Szabadságjogokért az egész tervezetet néhány helyen fogalomzavarosnak, a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot több ponton sértőnek, alkotmányellenesnek tartja. A tervezet elleni tiltakozásként fehér címlappal jelentek meg a Magyar Narancs, a Népszava, az Élet és Irodalom és a 168 Óra című újságok.
Az Amnesty International képviselője szerint „Magyarország 2011 januárjában úgy veszi át az EU-s elnökséget, hogy közben széleskörű a hazai és a nemzetközi felháborodás, hogy ez az új törvény teljesen ellene megy az európai és a nemzetközi emberi jogi normáknak”.” Forrás: Wikipedia
A harmadik miniszterelnöki ciklus, a harmadik Orbán kormány (2014-2018) munkásságának kritikáját már a tisztelt olvasónak, önálló kutatómunka keretében házi feladatként kell elkészítenie. Osszák meg velünk Facebook oldalunkon!
ZÁRSZÓ: Orbán Viktor már 27 éve a hatalomban!
1990-ben március 25-én és április 8-án megtartott választásokon a Fidesz 22 mandátumot szerzett, képviselői közül Kövér László és Szájer József egyéni választókerületből jutott az Országgyűlésbe. A Fidesz frakcióvezetővé Orbán Viktort választotta meg.
A jubileumi 19 évhez, amelyet az első kormányra kerülés kezdetével számoltunk, még hozzáadhatunk nyolc évet, hiszen ebben az időszakban is, egy az országgyűlésben mandátumot szerzett párt vezetője és első embere volt.
Azonban vitathatatlan: az elkövetkező esztendőben kerek évfordulója lesz, hogy letette első miniszterelnöki esküjét Orbán Viktor, készüljenek hát a néptánc és amatőr színjátszó csoportok ünnepélyes műsorral, országszerte falunapokat és felvonulásokat kellene szervezni, konduljanak meg a harangok és a papok adjanak misét a templomban, az újságok különszámmal emlékezzenek meg a RENDSZERVÁLTÓ politikus dicső tetteiről!
