Számos hír látott napvilágot a Brexittel kapcsolatos átszervezésekről, de eddig még senki nem foglalta össze komplexen, hogy pontosan, tételesen miben fogja mindez érinteni az angliai magyarokat. Az alábbi pontok pótolják ezt a hiányt, és végigvezetik a folyamatot, közérthetően, röviden.
Az összefoglaló Szanyi Tibor Ep-képviselő sajtólevelével érkezett, most a publikum elé tárjuk.
Az Egyesült Királyság 2017. március 29-én átadta kilépési szándéknyilatkozatát az Európai Tanács elnökének. Ezzel összefüggésben a Tanács március 31-én ad előzetes iránymutatásokat (amelyek majd április 29-én rögzülnek), az Európai Parlament pedig április 4-én hoz határozatot a feltételekről.
Tudvalevő, hogy az alapszerződések értelmében egy tagország kiválása akkor válik hatályossá, ha ahhoz az Európai Parlament is jóváhagyását adja. Ennél fogva az egész Brexit-menetrend legkeményebb kártyája a parlamenti dimenzióban van, tehát az EU egyetlen közvetlenül választott intézménye kezében.
Politikailag nincs olyan szándék, amely erővel vagy furfanggal próbálná akadályozni a britek távozását, ugyanakkor csak prudens megoldás fogadható el, azzal a fontos elvi kitétellel, hogy egy kilépő tagország semmiképp sem juthat olyan előjogokhoz, mint a „bentmaradók”.
Ami eddig tény, hogy a brit kormány minden EU-intézményből ki akar vonulni, így különösen az egységes belső piacból, a vámunióból, a versenyjogi keretekből és a közös európai költségvetésből.
A tárgyalásokat az Európai Tanács részéről Donald Tusk elnök (lengyel ex-miniszterelnök), az Európai Bizottság részérőlMichel Barnier (ex-biztos) főtárgyaló, az Európai Parlament részéről pedig a liberális Guy Verhofstadt, egykori belga miniszterelnök vezeti. Mindhármukról elmondható, hogy rendkívül felkészült, tapasztalt politikusok, nem angol-ellenesek, ugyanakkor kikezdhetetlen védelmezői az európai vívmányoknak. Szóval igen kemény csapatot alkotnak.
Az Európai Parlament közelgő határozata roppant szoros mederbe tereli a jövendő tárgyalásokat, s a mostani döntések egyben a majdani „elengedő” szavazás valószínű peremfeltételei is lesznek.
- Az Egyesült Királyság semmilyen köztes megoldást nem találhat az egységes belső piacon való (akadálymentes) érvényesüléshez, amennyiben nem fogadja el a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgását, a közös kereskedelempolitikát, illetve az Európai Bíróság illetékességét. Ezek vonatkozásában tehát a kompromisszum kizárható.
- Az Egyesült Királyság kilépésének végső céldátuma 2019. március 30., tehát semmiképp nem húzódhat a 2019 májusi EP-választásokig. A kilépésig a brit kormánynak, személyeknek, cégeknek, intézményeknek semmilyen európai joga nem csorbulhat, kötelezettségei viszont megmaradnak, ideértve azt is, hogy az Európai Parlament az EU összes polgárának az érdekeiben hivatott eljárni (mindaddig amíg EU-polgárok). Ez a feltétel határozottan kívánja képviselni azok érdekeit is, akik a brit népszavazáson a bent maradásra szavaztak.
- Bármilyen országgal, beleértve az EU-27-eket is, semmilyen tárgyalás nem tekinthető legálisnak mindaddig, amíg a kilépés hatályba nem lép, illetve a 27-ek bármelyikével azután is csak akkor, ha ahhoz a többi 26 is hozzájárul. Ez gyakorlatilag lenullázza a britek belengetett szándékát, hogy a jövőről nem az EU-val, hanem a tagországokkal kívánnának tárgyalni, kétoldalú alapon.
- Az egyes tárgyalási fejezetek önálló megállapodásoknak tekintendőek, „árukapcsolás” nem lehetséges, és a tárgyalások során a britek nem támaszthatnak feltételeket az esetleges mégis bent maradásukhoz. Értsd: „egyszer volt Budán kutyavásár”, tudniillik a brit bent maradás esetén életbe lépett volna a Cameron volt miniszterelnök által még tavaly kicsikart alku, miszerint az Egyesült Királyság a közös szabályok alól további felmentéseket kapott volna.
- A tárgyalások semmiben nem változtathatják meg az alapszerződéseket, kivéve a brit kilépésből fakadó technikai módosításokat. Magyarul: a brit kilépés nem tekinthető az alapszerződések bomlasztó anyagának.
- Az EU és az Egyesült Királyság jövőbeni kapcsolatát az határozza meg, hogy a britek maradéktalanul elfogadják-e az EU eddig létrehozott környezetvédelmi, adóelkerülés elleni, versenyjogi, kereskedelmi és szociális normáit. Megjegyzendő, hogy az EU ezeket az elvárásokat az összes nemzetközi tárgyalásán érvényesíteni szokta.
- Az esetleges átmeneti rendelkezések nem haladhatják meg a három éves intervallumot, s csakis a távozás kényelmét szolgálhatják, semmiképpen nem válhatnak a tagsági viszony pótszerévé. Értsd: trükközés kizárt.
Említést érdemel még, hogy az Európai Parlament határozat-tervezete mellőzi a jövőre vonatkozó, s az eddigi retorikában irányadó „különleges kapcsolat” kifejezést, sokkal inkább majdani „harmadik országnak” tekinti az Egyesült Királyságot. Mindazonáltal számos ponton tetten érhető a brit döntés feletti sajnálkozás, és az európai egység fenntartásának határozott szándéka.
Amennyiben a most látható parlamenti szöveg nem puhul fel az elkövetkező napokban, úgy az várható, hogy a Brexit-tárgyalások nem is annyira a britek részéről lesznek kemények, hanem egyenesen velük szemben.
Ha a tárgyalások a megadott két éves időkeretben nem jutnak nyugvópontra, ez esetben a határnapon a britek nemes egyszerűséggel „kilépnek a világűrbe”, jóllehet az utolsó percben is meggondolhatják magukat. Annyi azonban erősen valószínűsíthető, hogy az EP nem lesz partner sem a tárgyalási időhorizont esetleges kiterjesztésében, sem pedig a végeláthatatlan átmeneti, ideiglenes megoldások rendszerében, miközben a brit tárgyalási stratégia meglehetősen ezeket célozza.
Összegezve tehát az EU, ezen belül az EP rendesen feladja a leckét, mintegy elébe vág a lehetséges brit szándékoknak, konkrétan elvágja az útját az angolokkal eddig szokásos kivételezgetéseknek.
A magam részéről az EP fenti irányultságú határozatát támogatom, úgy is, mint a versenypolitikai dosszié egyik letéteményese.
Barátsággal:
Szanyi Tibor”
