Tizenöt magyar fellépővel – profikkal és civilekkel vegyesen – alkalmazza a Trafó Kortárs Művészetek Háza színpadára új darabját a francia koreográfus, Jérome Bel. A Gala című produkciót három estén, március 16-án, 17-én és 18-án nézhetik meg az érdeklődők.
Az előadás hároméves műhelymunka-sorozat tapasztalatainak eredménye, a koreográfus azt a formát kereste, amelyben a legkülönbözőbb emberek együtt tudnak táncolni úgy, hogy közben megtartják saját egyéniségüket – olvasható a Trafó MTI-hez eljuttatott ismertetőjében.
A provokátorként és filozófusként is elhíresült francia koreográfus darabjában a szereplők sora sokszínű, különbözőségük mégsem ellentéteket, hanem felszabadultságot és összetartozást, elfogadást szül.
A Trafó Frankofón Fesztiváljának és Közös ügy sorozatának keretében látható produkció két év alatt meghódította a világot és immár – ezúttal magyar csapattal – 48. alkalommal áll össze. A budapesti csapat a produkciót öt napon át próbálja, a mozdulatokat nem betanulják, hanem ők maguk hozzák. A darabban megférnek egymás mellett különböző korú, nemű, testalkatú, képzettségű és képességű emberek, akik mást gondolnak és tudnak a táncról, és különféleképpen érzik magukat benne biztonságban.
Nem sebezhetetlenek, van, amikor jól sikerülnek a dolgok, és van, amikor nem. A kategorizálhatatlan saját-táncok olyan leltára ez, amely nemcsak bemutatja a szépség sokféleségét, hanem egy közös vágyért is dolgozik – írták.
“Ez a projekt a megkísérlésről, az újrapróbálkozásról és a felfedezésről szól, nem pedig az irányításról és a mestermunkáról, még akkor is, ha ebben benne van a kudarc. Nézőként engem sokkal jobban érdekel a rizikóvállalás, mint a sikeres előadás, ami semmi újat nem tanít. A civil táncos olyan művészetet testesít meg számomra, amihez szenvedélyesen vonzódom” – idézi a közlemény Belt.
A koreográfust szoros szálak fűzik Magyarországhoz, első darabját 1989-ben Budapesten készítette. Három évvel később ébredt rá, hogy a rendezés, a tánc rendszerének újragondolása jobban érdekli a hagyományos formáknál, ezért két év szünetet tartott és belemerült Barthes és Foucault filozófiájába.
Azóta dolgozott már együtt Anne Teresa De Keersmaekerrel, rendezett formabontó balettet a párizsi operának, majd a riói városi színháznak. Előadásfelvételeit kortárs biennálékon és számos múzeumban vetítik. 2005-ben Bessie-díjat kapott New Yorkban a The show must go on című előadásáért. Három évre rá a Pichet Klunchunnal közös darabjukért Európa egyik legrangosabb kulturális kitüntetésével, a Routes Princess Margriet – a kulturális sokszínűségért díjjal tüntették ki őket.
Négy évvel ezelőtt a Disabled Theatert (2012) beválogatták a berlini Theatertreffenbe, és kortárstánc kategóriában megnyerte a Swiss Dance Awards-ot. Mindhárom előadás megfordult a Trafó színpadán.
