Meghekkelt jogrendszer

Bizonyára sokan emlékeznek a Szegedi Törvényszék ítéletére, amelyben első fokon terrorcselekmény miatt 10 évre ítélték a röszkei határátkelőnél történt tömegzavargáskor köveket dobáló szír férfit.

Hogy a vádlott cselekménye minősíthető-e terrorcselekménynek, arról komoly szakmai viták folytak. Mindenesetre Orbán Viktor, hazánk „főjogásza” nagyon elégedett volt a drákói ítélettel.

Azóta a hvg.hu némileg zavaró személyi kapcsolatokat derített ki az ügyet szignáló kollégiumvezető, az azt tárgyaló bírónő és rokonaik között. Röviden annyit, hogy a kollégiumvezető felesége és a bírónő élettársa – mindkettő ügyvéd – azonos munkahelyen dolgozik, és

az élettárs az Emberi Erőforrások Minisztériumának ügyeit is képviseli.

Ezek persze nem törvénysértő kapcsolatok, mint ahogyan az sem, hogy miért éppen Nagy Andrea bírónő kapta meg a szír menekült ügyét. Arra azonban elég indok, hogy egy kicsit megkapargassuk, miként dől el, melyik ügyet melyik bíró tárgyalja.

A bíróságok előszeretettek hivatkoznak arra, hogy az ügyek kiosztása „automatikus szignálással” történik. E hivatkozás alapja az az ügyelosztási rend, amelyet minden bíróságnak évenként el kell készítenie és nyilvánosságra kell hoznia. Ezzel demonstrálják, hogy a bírósági vezető nem önkényesen választja ki az ügyet tárgyaló bírót, vagyis nem sérül az elfogulatlanság, az objektív ítélkezés, a törvényes bíróhoz való jog.

Akkor vajon egyes bírák miért mondják mégis, hogy előre lehetett sejteni, Ahmed H. ügyében elrettentő ítélet fog születni? Mert ezt mondják. És vajon miért állítják, hogy bírói függetlenségük inkább formális, mintsem valóságos?

És ugyan miért nevük elhallgatását kérve állítják ezt?

Igaz, törvény van rá, hogy a bírák nem nyilatkozhatnak a bíróságon folyamatban volt, vagy folyamatban lévő ügyekről. De olyan törvényi tilalom nincsen, hogy a szignálás rendjéről, vagyis úgynevezett igazgatási kérdésekről ne mondhatnának véleményt. Azt csak Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke tiltotta meg nekik. De azt már önök is jól tudják, egy belső szabályzat nem lehet ellentétes a törvénnyel és nem tágíthatja annak kereteit.

Számos ügyelosztási rendet ismerek, lényegében szinte mindegyik egyforma. Nézzük a tavalyi szegedi példát. A bíróságon működő elsőfokú büntető tanácsok – néhány speciális kivételtől eltekintve – a bíróság hatáskörébe tartozó valamennyi ügyet tárgyalhatják. A főszabály – az „automatizmus” – szerint az ügyeket érkezési sorrendben, válogatás nélkül kell kiosztani az eljáró tanácsok között. Kivéve ha… És itt van az a bizonyos eb elföldelve. Idézem szó szerint: „az egyenlő munkateher, továbbá a gyakorlatban kialakult referáda rendszer figyelembe vétele mellett.” Hogy mi az a „referáda rendszer”? Az, hogy az egyik tanács elsősorban kábítószeres, a másik gazdasági, a harmadik élet elleni ügyeket tárgyal úgy általában. Azaz egy szó sem igaz abból, hogy az ügyek érkezési sorrendben, válogatás nélkül kerülnének az egyes tanácsokhoz.

Ma már nem kell ahhoz az elavult, régi, primitív módszerhez folyamodni, hogy valamilyen „felsőbbség” beleszóljon a bíró munkájába. Egyszerűen csak arra a bírói tanácsra kell szignálni az ügyet – az egyenlő munkateher biztosítása és a kialakult referáda figyelembe vételével – amelyikről a vezető tudja, hogy milyen döntés várható tőlük.

A bíró pedig jól tudja, hogy egzisztenciája, előmenetele, fizetésének soron kívüli emelése a bíróság vezetőjétől, annak sorsa pedig az OBH elnökétől, a fideszközeli Handó Tündétől függ.

Lassan öt éve annak, hogy a régi vezetők törvénysértő lecserélésével szinte automatikusan meghekkelték a bírói függetlenség rendszerét. Respect a még meglévő kivételeknek!

Mi a véleményed? Ide megírhatod!

Kérjük ossza meg cikkünket, hogy mindenkihez eljusson, így segíti lerombolni a kormányzati propagandát!

OSZD MEG!