24 éves lány nem mindennapi levelet írt Orbánnak. Sajnos nem Magyarországon adta fel

A Pesti Bulvár szerkesztősége kapott egy levelet, amelyben egy fiatal lány szól a miniszterelnökhöz. Ezt változtatás nélkül közöljük veletek.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Már nem szoktam hallgatni az otthoni híreket, kivéve, ha a barátom elfelejt kávét venni és úgy gondolom, hogy a vérnyomásomnak jó tenne egy kis honi hír. 3 évvel ezelőtt 24 éves nőként párommal úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk Magyarországot, és Amszterdamban próbálunk szerencsét.

Azzal nem untatnék senkit, hogy a kedvesem és én is hamar el tudtunk helyezkedni és a hazai fizetésünk 5-szörösét is megkeressük. Nem kalandvágyból hagytuk el a hazánkat, és nem is 15 milliós tandíjas iskolában (mint a kedves lánya) akartunk tanulni, csak a saját lábunkon, élhető életet szerettünk volna élni.

Tegnapi nap sajnos elfogyott itthon a kávé és meghallgattam az évértékelőjét. Hallgattam, hogy itt mindenki Magyarországot irigyli, mindenki minket támad, és mi vagyunk a legjobbak. Magyarország már annyira jó, hogy a liberalizmus elől ide fognak majd menekülni az európaiak. Magyarország annyira jó, hogy tárt karokkal várja majd a holland menekülteket. Ennél a mondatnál durrant el az agyam.

Azért jöttünk el Magyarországról, mert egyik pillanatról a másikra bárki válhat ellenségé. Elegünk volt abból, hogy a saját hazámban ellophatják a nyugdíj-megtakarításomat. Elegem volt abból, hogy nőgyűlölő kisfarkú FIDESZESEK és Kereszténydemokraták egyszerűen semmibe veszik a nőket. Elegem volt abból, hogy ellopták a nemzetem, hogy nemzeti ünnepkor fideszesnek néztek, ha felvettem egy kokárdát. Egy országban, ahol mindig az ellenségkép erősítése folyik, ott én is lehetek egyik napról a másikra ellenség.

Miniszterelnök Úr!

Még is mi a büdös francot hisz magáról? Mivel tömik a fejét Svájcban? Mit hozott magának haza Habony Ibizáról? Amikor Amszterdamban az első munkahelyemen elkezdtem dolgozni úgy néztek rám, mint egy igazi menekültre. Mert Magyarországról már sajnos elsőként nem Puskás, sportolóink, vagy Nobel-díjasaink jutnak eszébe az embereknek. Sajnos a rengeteg bűn, amit elkövetett hazánk ellen, na az jut az embereknek az eszébe. Amikor már a román kolléganőm is sajnálkozóan nézett le rám, akkor éreztem magam legtávolabb magamat a hazámtól.

Egy dolgot tudok soha, de soha nem fogunk visszatérni ameddig ilyen állapotok vannak otthon. Nem tudom elfogadni, hogy az országom miniszterelnöke egy komplexusos kövér gyerek, aki még mindig retteg attól, hogy az apja elveri éjszaka, ezért épít egy stadiont a szülőfalujába. Nem tudom elfogadni, hogy inkább lennék román, mint magyar, maga miatt.

Bármennyire is reménykedik, nem fog kelleni kerítést építeni a nyugati határra, az ide özönlő holland menekültek miatt.

Mi a véleményed? Ide megírhatod!

Kérjük ossza meg cikkünket, hogy mindenkihez eljusson, így segíti lerombolni a kormányzati propagandát!

OSZD MEG!