Hallom, hogy a Momentum (hurrá: én is aláírtam!) nevű, hamarosan párttá szerveződő mozgalom (hurrá, mindent bele!) valamelyik vezetője azt mondta, hogy a baloldalnak nincs „egészséges nemzettudata.”
Fogalmam sincs, mi vagyok én (egyre inkább csak azt tudom, mi nem vagyok), fogalmam sincs, mije van és mije nincs a baloldalnak, de igazából azt sem tudom, mi az az „egészséges nemzettudat”.
A nemzettudatnak hatalmas az irodalma, s most csak kapásból, ahogy épp eszembe jut, kronológiai rend és értékelés nélkül, néhány szerzőt említenék, akik így vagy úgy, vaskos monográfiákban, tanulmányokban vagy csak érintőlegesen foglalkoztak a kérdéssel (előre elnézést azoktól, akik most hirtelenjében nem jutottak az eszembe): Gellner, Oakeshott, Tocqueville, Kirk, Dawson, Bonald, I. Berlin, J.S. Mill, Rorty, Burckhardt, Burke, Humboldt, Rawls, Disraeli, Hayek, Nozick, Ruskin, Leo Strauss, K.R. Popper, J. de Maistre, Adams, Karl Polányi, Habermas, Szűcs Jenő, Hobsbawm, H.A. Winkler, G. Augustinos, Connor, Kamenka, Bretter Zoltán, Csepeli György, Deák Ágnes, Gyurgyák János, Romsics Ignác, Rieder, Jászi Oszkár, Niederhauser Emil, Macartney, Banton, Ránki György, Nyíri Kristóf, Gyáni Gábor, Bibó, Huntington, Brzezinski, Griffiths, A.D. Smith, Avineri, P. Cohen, Kedourie, Hans Kohn, Tilly, B. Anderson, Hutchinson, Özkirimli, Philip Spencer és így tovább, tényleg a végtelenségig. Ezért azt javasolnám, hogy egy picit szerényebben, megfontoltabban, átgondoltabban kellene beszélni, nyilatkozni, programot meghirdetni.
Nem érdemes már az elején elcseszni és sok ember ellenszenvét kiváltani egy obligát(nak vélt) sületlenséggel.
Ugyanakkor azt is tudom, hogy amikor az „egészségtelen nemzettudatú” baloldal volt hatalmon – akikkel amúgy sok-sok bajom volt, sok-sok vitám, s ezeket rendre le is írtam, el is mondtam – voltak még magyar szépirodalmi és társadalomtudományi folyóiratok, a hagyományos magyar (nemzeti) kultúra tán legfontosabb és legtradicionálisabb hordozói.
Akkor még nem verték szét a magyar nemzeti kultúra és tudomány, valamint az idegenforgalom legfőbb központjának számító Vár-negyedet, pusztán egy őrült (ámde meglehet: egészséges nemzettudattal rendelkező) elme nárcisztikus ötletelgetése nyomán, hogy aztán a nemzeti tudományt és művészetet az ország legfontosabb és legkiemelkedőbb helyén felváltsa az egészséges nemzettudattal rendelkező köztársasági elnök, miniszterelnök és több miniszter irodája és giccs-erkélye.
És nem volt szokás akkoriban nemzeti gyűjteményből anyósok lakására hazatelepíteni műalkotásokat, nem volt szokás egészséges nemzettudatból fakadóan műtárgyakat (Munkácsy-képeket) államilag einstandolni, ezzel Magyarország egészséges hírnevét keltve a nagyvilágban, nem volt szokás a közvetlen klientúra ízlését (vagy ízléstelenségét) agyontámogatott intézményekbe édesgetett „művészeti akadémikusok” személyén és produkcióin keresztül mint egészséges nemzeti művészetet szeretgetni, a többit pedig romlott, idegen, beteges és támogatásra, de még említésre sem méltó förmedvényt az egészséges nemzettudatra leselkedő rontásként definiálni.
És még sorolhatnám, ugyancsak vég nélkül.
Szóval kedves Momentumos barátaim! Tényleg óvatosabban, megfontoltabban, körültekintőbben kellene megszólalni, legfőképp ilyen kérdésekben, amely – úgy száz-százötven éve, kivált kontinensünk eme szegletén, de a másik oldalán is – meglehetősen sok konfliktushoz vezetett, hullahegyek létrejöttéhez járult hozzá, s ebből fakadóan, magától értetődő módon, érzékeny és/vagy ideges reakciókat vált(hat) ki annak bumfordi, hozzá nem értő, s újra csak és kizárólag politikai célok okán való felemlegetése.
Privát excursus:
Amúgy hajrá! Az én nevelt fiam (pár nap múlva már filozófia szakos diplomájával a hóna alatt) is ott állt (hóban-fagyban) és áll önkéntesként a standjaitoknál. Ha szükségessé válik, őt is lecseszem, szíves örömest.
