Nos, az imareggeli.
Jó hatvan évvel ezelőtt kitalált intézmény, semmi köze a valláshoz, a szakralitáshoz, leginkább politikai-közösségszervező funkciója van.
Vita tárgya lehet, hogy van-e értelme, avagy nincs, de akár így, akár úgy, Balog Zoltán felvetése, miszerint az erkölcsi emelkedettséget sugárzó imareggeli a politikai ellentétek fölé emel, s hozzájárulhat a megfontolt politikai döntéshozatalhoz, jó esetben gyermekes illúzió, rosszabb esetben manipuláció, a vallás politikai erőforrássá tételének legújabb fejezete.
Amúgy próbálom elképzelni az amálekiták és a zsidók közös imareggelijét, Titus és a zsidók imareggelijét, Nero és a keresztények imareggelijét, Mohamed és a zsidók, az Umajjádok és a síiták, II. Henrik és Becket Tamás, XXIII. János pápa és Husz János, I. Lipót és a protestáns gályarabok, II. Ferdinánd, Thurn gróf és a prágai Vár ablakából kihajított császári tanácsosok, Báthory Kristóf fejedelem és Dávid Ferenc unitárius püspök, X. Leó és Luther, IX. Károly, Guise herceg és a hugenották és még hosszan sorolhatnám) imareggelijét, próbálom vizualizálni, hátha-hátha, de nem megy.
Amúgy emlékeztetném Balog Zoltán református lelkészt (privátim minisztert, vagy mit tudom én, ő mit is tart jelenleg fontosabbnak és alapvetőbbnek), hogy egy bizonyos könyv elbeszélése szerint a bűnbeesés az evéssel kezdődött.
