Tegnap este a szállodában belenéztem a híradókba, s az osztráktól és a némettől az olaszon, az oroszon és a francián át az angolig és a hollandig meg a románig mind az első helyen hozta a magyar tanulók rettenetes buszbalesetét.
Ehhez képest látom, hogy Balog Zoltán kedélyes szóviccet (“tűzkeresztség”) fabrikált az esettel kapcsolatosan.
Az olasz lavinaszerencsétlenség alkalmával is emlegethetett volna hidegzuhanyt.
Persze mit várunk attól az embertől, aki a minap, református lelkészként, a reformáció 500. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév megnyitóján, érzékelhetően politikai szándéktól vezérelve, minden igyekezetével azon volt, hogy elmossa vagy bagatellizálja a különbséget protestantizmus és katolicizmus között, önfeledten szenteket emlegetvén, Szent Ágostont, Szent Ferencet stb., mintha egykori hitsorsosait többek között nem azért küldték volna a máglyára, mert azt mondták, hogy szentek márpedig nincsenek, s a szentkultusz repaganizációs bálványimádás.
Ha tehát sola fide (csak hit által) ragadható meg a protestánsok szerint Krisztus áldozatának a lényege, továbbá a tettek a hitből fakadnak, akkor persze máris érthetővé válik Balog minden tette és megnyilatkozása.
