„Szeretnél egy bankot..?” -Naná. „Nesze.”
Nagyjából ennyi a Magyar Fejlesztési Bank rövid története.
Kicsit bővebben – a Fidesz rögtön kormányra kerülésének első felvonásában 2010-ben
megszűntette a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) működésének átláthatóságát azt követően, hogy az Országgyűlés módosította a 100 százalékban állami tulajdonban lévő pénzintézetről szóló törvényt.
2002 környékén még mint klasszikus fejlesztési bank szorgalmazta a felkészülést az európai uniós csatlakozásra, a megfelelést az intézménnyel szemben támasztott nemzetközi követelményeknek is. „E stratégia alapján szervezték meg 2006-ban az MFB körüli egységes bankcsoportot, a profiltiszta rendszert” – olvashattuk a tevékenységük meghatározásáról.
A 2008-ban kezdődött válság átírta a terveket. A magyar pénzpiacon a beruházási hitelfelvétel gyakorlatilag megállt, a kereskedelmi bankok forráshoz jutási lehetőségei szinte teljesen ellehetetlenültek. Előbb a vállalati és a lakossági hitelezés esett vissza és drágult meg, aztán az államadósság-kezelés vált kritikussá, amit a forintárfolyam gyors és nagy romlása követett. Ebben a helyzetben az MFB szerepe felértékelődött mind a vállalati, mind az önkormányzati hitelezésben, és a hosszú távú forrás mellett nagyon megnőtt az igény a rövid távú forgóeszközhitelek iránt. Az MFB végeredményben a válságkezelés egyik fő intézményévé vált 2009-re.
A gazdasági almanachok szerint a mélyülő válság közepette 2010-ben gyökeresen megváltozott az MFB szerepe.
A magyar állam mélyreható átalakításával párhuzamosan az MFB-re a kormány két feladatot bízott: mintegy 8000 milliárd forintnyi értékű közvagyon kezelését, illetve a fejlesztési banki tevékenység folytatása mellett a saját portfóliójának az átvilágítását.
Az MFB – mivel megszűnik felette mindenfajta kontroll – rövidesen a kormányzópártnak, illetve klientúrájának kifizetőhelyévé vált, amiben nem volt semmi meglepő, hiszen – a Népszava 2010-es emlékeztetője szerint – az első Orbán-kormány is ” magánbankként” kezelte az MFB-t.
Akkor is követhetetlen csatornákon tűntek el a pályáztatás nélkül kifizetett pénzek, köztük az autópálya építésekre fordított milliárdok. Mindez ahhoz vezetett, hogy a pénzintézet az előző Fidesz-kormányzati ciklus végére mintegy 150 milliárd forint veszteséget halmozott fel.
2010-től azonban a Fidesz addig sosem látott gátlástalanságra kapcsolt a gazdaság és a közélet minden területén – nem történt ez másként az MFB-vel sem.
A vérgőzös kétharmadnak köszönhetően a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től az MFB-hez kerültek „bizonyos” vagyonelemek s így magyarán egy követhetetlen s feneketlen pénzeszsákká, örökké hulló aranyesővé vált az MFB tevékenysége.
A Fidesz 2010-es kormányra kerülése után a volt APEH-elnök – emlékszünk még erre a különös pozicionálásra..? -, Simicska Lajos érdekeltségi körébe tartozó cégek – többek között az átláthatatlan tulajdonosi hátterű Közgép Zrt. – sorra nyerték a közpénzből finanszírozott tendereket.
Az akkor még cseppet sem geci Simicska-Nyeges tandem tolta Közgép simán kaphatott 40-50 milliárdos hitelt például 2012-ben s ebben semmi kivetnivalót nem talált az MFB akkori vezetője. Baranyay László szinte Robin Hood-i szerepbe pózolta magát azzal a definícióval, hogy vannak helyzetek, amikor a Magyar Fejlesztési Banknak a kereskedelmi bankok helyére kell lépnie.
Ez magyarul azt jelenti, hogy a közpénzt abba a szájba öntik számolatlan, amelyik épp az előbb vált le a Fidesz ülepéről.
Bőséggel biztosítottak hitelt máig rejtélyes hátterű vállalkozóknak: ennek leglátványosabb tragikus torzója a Tabán tövében hét éve ma is ott rothadó Rác-fürdő.
A négycsillagos, 67 szobás hotel és a fürdő elkészülte óta, hét éve üresen áll.
Tulajdonosi viták, bíróság indítványozta a felújítást végző Rác Nosztalgia Beruházó és Szolgáltató Kft. elleni csődeljárásának megindítását, mivel a cég nem tudta törleszteni a felvett hitel részleteit.
S honnan volt a nyolcmilliárdos hitel..? Igen. Onnan.
Mindezt persze vastagon meghálálta a Fidesz-kormány. 2013-ban az MFB elnök-vezérigazgatója kapta a legmagasabb jutalmat az állami cégek vezetői közül: közel húszmilliót.
Hogy miért került lapátra végül is az aranyközpénzt tojó bank s hogy mi lett helyette, hogyan került Lázárhoz és vált kegyvesztetté annak irányítására Spéder Zoltánnal együtt – az már egy következő történetünk alapja lesz.
