A 2010-es Kormányváltás nagy tisztogatásával folytatjuk tematikus listánkat, melyben megpróbáljuk sorra venni, hogyan rendezkedett be a Fidesz a különböző állami vállalatokba, minisztériumokba, kulcspozíciókba.
A nagy invázió szinte az április választások után egyből megindult, az előző kormány által kinevezett emberek – gyakorlatilag takarító személyzettől felfelé – búcsút mondhattak addigi állásuknak, függetlenül attól, hogyan végezték munkájukat.
Hatalomátvétel a gazdaságirányításban
Persze akkor ez még nem ortodox módi volt, Matolcsy György már settenkedett a háttérben, de még nem ülhetett be bársonyszékébe “szakérteni” – ugyanis akkor még az előző kormány által kinevezett Simor András vezette a Jegybankot. Ő volt ekkor már az utolsó nem fideszes állami vezető, ugyanis a megbízatása még nem járt le.
Április-május folyamán egyébként több mint húsz állami gazdaságirányítási szervezet, országos hatáskörű szerv és cég élén cserélték le a vezetőket.
A Magyar Állam fideszes inváziója folytatódott.
Innen is látszik, hogy tényleg minden területre a saját embereiket ültették be – nem számított, hogy nem ért hozzá, a jó elvtárs megérdemli a jó fizetést, ez egyfajta köszönet a 2010-es és azt megelőző kampányokban való részvételért; “tessék itt egy pozíció. Szívesen.”
A személycserék nagyrészt simán lementek, ugyanis a gazdasági és gazdaságfelügyeleti intézmények vezetőinek egy része magától felállt a székből – pl. a már említett PSZÁF elnök, vagy az energiahivatal vezetője.
A munkaviszonyát sokaknak olyan módon szüntette meg az új Fideszes vezetés, ami körülbelül egy diktatórikus hatalomátvételnél szokás, például az Állami Autópálya Kezelő és a Nemzeti Infrastuktúra Zrt. hivataliba összehangolt akció keretein belül kvázi “kommandósok” törtek be, mindenkit előállítottak, mindent lefoglaltak, és a munkajogot durván sárba tiporva dobáltak ki mindenkit, aki nem az ő klánjukba tartozott.
A Gazdasági Versenyhivatal elnökét, elnökhelyetteseit – hivatali idejük lejárta előtt is leváltották, helyükre pedig Orbán új arcokat jelölt, de az új elnököt a köztársasági elnök nevezhette csak ki. Akkor éppen még Sólyom László töltötte be ezt a hivatalt, aki nem feküdt le a kétharmados úthengernek. Utódja a “kétharmad motorjaként” viselkedő írni-olvasni tudó doktor Schmitt Pál azonban beleegyezett mindenbe, mindent úgy csinált, ahogy a fiúk kérték, aláírt mindent. IS.
A 2010-ben kinevezett intézményvezetők és cégvezérek java 1998 és 2002 közt is kulcspozíciókat töltött be Orbánék alatt.
Baranyay László volt már egyszer MFB vezér 2001-ben, de ismert korábbról a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) bársonyszékébe beültetett volt Hungexpo-vezér Petykó Zoltán is, akinek működése alatt a magyar kiállításszervező halmozta a gyanús ügyleteket, és szórta az adópénzt, mintha nem lenne holnap. Ja és az NFÜ amúgy az EU-s pályázati pénzeket volt hivatott elosztani. Dőlt a lé.
Az első Orbán-kormány a Bizományi Áruház Vállalat (BÁV) kötelékeiben tevékenykedő arcokkal “újított” 2010-ben, a káder-inkubátorként is működő elprivatizált vállalatban és ilyen-olyan üzleti kapcsolataikon keresztül épültek ki egymás közti ismeretségeik többek közt Simicska Lajossal.
Így indult neki tehát a fülkeforradalmi rendszerváltásnak a harmadik magyar köztársaság 20 évvel a rendszerváltás után. Egészpályás letámadással, az élet tényleg minden területére benyomultak, és mindent újrarendeztek, újraírtak, újraloptak. Minden hivatalt, állami intézményt, minisztériumot, szabályt, törvényt, szokást, nyitva tartást, cigarettásdobozt, autópályát, kocsmai játékgépet, italautomatát és taxit, minden közös képviselőt, hagymás csipszet, és minden szem Algopyrin átfordítottak a maguk hasznára – a szemünk előtt, a törvényes választói akaratunk szerint persze.
