Meghökkentő csend van Rogán körül ahhoz képest, hogy az idei év politikai celebeként üdvözölhettük a minden középpolgár számáras elérhető násznagyi helikopterezésének köszönhetően, amihez képest a lázári lázálmok s Oszternés kanvadászatok rövidnadrágos cserkész-dzsenborik.
Ettől kezdve persze ütötték-vágták szegény egyszerű parasztgyereket, aki hajdan helikoptert csak a Schwarzenegger-filmekből ismerhetett. Állandó célpont lett a méregdrágán zacizott luxuscikkek dílereként, holott semmi egyebet nem tett szerencsétlen, mint megvette az első(második, harmadik, stb…) keze ügyében lévő tárgyat, honnan tudhatta volna szerencsétlen, hogy mennyibe kerülnek, amikor készpénzt sose hord magánál, egy táska meg egy óra meg mindenkinek kell.
Ha elkésik vagy elszórja a hóna alá csapott letelepedési kötvényeket, akkor meg azért bántják. Nem urizál, ő mondta, a legszükségesebbekre költ s a legszükségesebb összegben.
Bár tény, hogy az utóbbi időben némileg „elvesztette parasztgyerek jellegét”, de az vesse rá az első követ, aki még nem kevert össze tízmilliót százzal
Az pedig a második követ vesse, aki nem kevert össze százmilliót pár milliárddal.
Azért persze senki sem dicséri meg, hogy mekkora üzleteket kötött a főváros dicsőségére. Sikerült a város 2-3 legdrágább palotáját úgy eladnia, hogy senki sem tudhatja meg, hogy ki, mit, miért és mennyiért kezd a Klotild-palotával, a Párisi-udvarral, veled, velem, ja – te nem érsz semmit, akkor te nem leszel államilag kiemelt beruházás.
Van mire készülnie. A következő év Rogán és alufóliázott propaganda-minisztériuma számára nem kisebb kihívást tartogat, mint Orbán személyét felkészíteni a 2018-as választási győzelemre. Hogy erre minden eszközt képes(ek) legyenek előkészíteni és felhasználni, ahhoz
alkotói magány és helikopterzajtól mentes, már-már gulági idill kell.
Rogán közéleti zsilipelése bizonyára ezt a célt – is – szolgálja, többek között, hogy Tóniról lehámoljék az idei év minden munkahelyi verejtéke, egy csendes falusi ház mögötti dézsában kivelneszezze végre a sok támadás okozta fáradtgőzt s teljes férfiúi kreatív pompájában tolhassa jövőre a győzelmi mámor kolbászszagú kamrájának a küszöbére.
Tóni még utoljára üzent egyet a kormánypénzen kormányközeli napilapban, s nincs mit tenni, már megint igaza van. A részletekkel és/vagy érvekkel nem bíbelődött sokat, azt minek, hiszen közismert tény: egy pillanatra sem szabad elhinni, hogy lehet olyan baloldali kormány, ami jó. Vajon mire gondolhatott itt a költő..?
Nem lehet olyan jó úgy általában baloldali kormány, mint a mákostészta…? Esetleg a spontán elfogyasztott vendéglői zónapörkölt? Na de hagyjuk a zsúrpubis analízist, nincs jó baloldali kormány és pont.
Aki mindezt nem képes megérteni, az egyen fánkot, Rogán Antal pedig főnixként tér vissza közénk januártól. Bár a mitológiai madár ahhoz előbb önnön hamvává ég. Azt még – persze képletesen – kivárjuk.
