Itt az év vége, az elszámolások és az elszámoltatások összegzése.
Emlékszik még valaki Budai Gyulára..? A leszámolásügyi állambiztosra..?
Gyula mostanában külpolitikai kérdésekben rendez tarvágást, véleménye, javaslata, álláspontja van, főként Oroszországot védi az Unióval szemben s ehhez egy dél-amerikaira hajazó politikai funkciót is kapott.
Legfrissebb megnyilvánulását mint a Külgazdasági és Külügyminisztérium Oroszország által elrendelt embargóból fakadó külgazdasági intézkedésekért felelős miniszteri biztosa tette a putyini politika védelmében. Álláspontja szerint az Oroszországgal szemben 2014-ben bevezetett uniós szankciók nem segítették a kelet-ukrajnai konfliktus megoldását. Ezzel szemben megerősítették az orosz mezőgazdaságot és élelmiszeripart, amely fokozta termelését, így több árucikkből is nagyon gyorsan önellátóvá vált Oroszország.
De Budai Gyula leginkább a 2012-ben befejezett leszámolási hadjáratáról ismert, melyben szinte hetente droidként kommunikálta az előző – baloldali – kormánnyal és holdudvarával szembeni fel- és leszámolásokat. Ebbéli tevékenységét ő maga természetesen sikerként értékeli: „összesen 1442 ügyben indult eljárás, 110 esetről készült nyilvános összegzés, 61 feljelentés született. Jelenleg 30 ügyben nyomoznak, és hét eset jutott el jelenleg a bírósági vádemelésig” – nyilatkozott az „eredményekről” még 2012-ben.
Idén már némileg módosította az álláspontját, amikor a Vajna-Habony-Rogán közpénzszivattyúk tevékenységéről kérdezték: „Nagyon-nagyon örülök, hogy már nem vagyok korrupcióellenes kormánybiztos” – válaszolta a maga kendőzetlen egyszerűségével, bár „a Hagyó-ügyben meghozott elsőfokú ítélet a magyar igazságszolgáltatás szégyene – és válságának tünete. Magyarországon, sajnos, elvétve akad olyan bíró, aki egy volt politikusra végrehajtandó börtönbüntetést merne kiszabni”.
Megértjük.
Hiszen mi is történt még áldásos tevékenysége alatt..? A hajdan még megfontoltan kormánykritikátlan Hír TV bennfentes kamerái előtt vezetőszáron sétáltatott politikusok közül lényegében egyet sem sikerült rács mögött tartani mára. Hagyó Miklós, Hunvald György, Juhász Ferenc, Szilvásy György, Molnár Gyula, Tátrai Miklós – mind felmentő vagy jelentősen enyhe ítélettel oldhatta le magáról a „vezetőszárat”.
Az egy tétova Szabó Gábor-ügy lebeg még ködként a levegőben, de a se kiköpni, se lenyelni állapot végkimenetét ő is otthoni körülmények közt várhatja.
Emlékszik még bárki a jelen kormány első, 2010-es ciklusának orbáni irányelvére? Maga a miniszterelnök szögezte ki a közéletünk szemöldökfájára, hogy: „az elszámoltatást azért kell véghezvinni, hogy még egyszer senkinek se fordulhasson eszébe a közpénzeket különféle trükkökkel kitalicskázni”.
Mészáros, Habony, Rogán, Vajna, Garancsi, Spéder, Tarsoly, (még a régi) Simicska, Matolcsy…., hosszan folytathatnánk. Orbán szavait idézve nemhogy talicska, de egyenesen talicska-tender kell ma már, hogy jusson minden dolgos kézbe kitolnivaló célszerszám.
