Miért nem a nyugdíj mellé folyósították az Erzsébet-utalványok tízezer forintos összegét? Ez a kérdés olyan logikus, hogy akár Tarlós István is felvethette volna.
-Nos: hárommilliárdos jutalékért.
-Meg a fel nem használandó utalványok bezsebeléséért – többek között.
Miközben egyre több helyről érkezik visszajelzés az érintettek részéről, hogy a beígért utalványérték fele érkezik meg kézbe a miniszterelnöki levél mellett – ami lássuk be, tény: felbecsülhetetlen értékű -, arról nem történik említés Orbán levelében, hogy miért nem az egyszerűbb megoldást választotta a kormány, s utalta volna egyszerűen a nyugdíj mellett a plusz tízezret.
A válasz egyszerű s jellemző a vezetőink cinikus mohóságára. Az utalványos forma logisztikája a szerencsés kiválasztottnak eleve hárommilliárdos kezelési költséggel jár – bármit is jelentsen ez. Minden bizonnyal a konkrét kivitelezést, nyomást, szállítást stb.
A másik igen cinikus, ám a valóságtól a legkevésbé sem elrugaszkodott ok, hogy óriási összeget kasszírozhatnak csak abból, ha az utalványok akár csak egy százaléka bent ragad, nem veszik át, nem tudják beváltani stb. Ez példaként a cca. 2,3 millió nyugdíjas akár egy-két százalékával is számolva is elérheti a félmilliárdos összeget is.
Ellentétben a készpénzzel, amit igen ritkán hagy bárki az ablakban. Vagy a postán. Vagy a postásnál. A fel nem használt értékpapírként értelmezhető utalványokból pedig fel nem használásuk esetén az államnál – vagy kinél – az érték, az adminisztrációban pedig csak a papír marad.
(kép: 24.hu)
