Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam!
Az elmúlt években Ön, a magyarok Vezére bebizonyította, hogy nagy dolgokra képes. A gazdaság romokban hever, többen élnek a szegénységi küszöb alatt és a fizetések is egyre kevesebbet érnek. Magyarország a tönk szélén áll.
Ez az eredmény az Ön sikere.
A mögöttünk hagyott évszázad embert próbáló időszak volt. Emberöltőnként újra kellett kezdeni a semmiből – írja. Az ország – az Ön munkájának köszönhetően – újra és újra a csőd szélére került. A ma kudarcaiban az Ön előtt járó nemzedék munkája van a legkevésbé benne. Ezt meg én írom. És maga ezt soha ne feledje el!
Ön azt írja a kiemelkedő összegű, nekünk “ajándékozott” Erzsébet utalvány mellé, hogy a kormány és személy szerint Ön mindent megtesz azért, hogy érdemi támogatást nyújtson az idősebb nemzedéknek. Igaza is van, ma már tízezer forint a legtöbb nyugdíjasnak valóban érdemi támogatás. Mert ebben a hónapban – persze ha az illető nem túl igényes – akár egy pár cipőt is vehet magának.
Ezt a támogatást én személy szerint is érzékelem, bár nem nagyon értem. Hiszen az idősebb nemzedék az előző átkos rendszerben élt és dolgozott. Öntől eddig úgy tudtuk, hogy annak a nemzedéknek minden tagja szemét kommunista, de legalábbis kollaboráns, vagy hazaáruló. Talán éppen ezért tette Ön számunkra lehetővé, sőt kötelezővé a nyugdíjba menetelt. Azoknak is, akiknek ez eszük ágában sem volt. Az Ön szíves közreműködése nélkül én például még ma is, sőt még néhány rövid esztendeig görnyedezhetnék egy bírói talár súlya alatt. Igazán szép volt Öntől, hogy megszabadított ettől a tehertől, és immáron hosszú évek óta boldog nyugdíjasként élhetek. Ráadásul én – más nyugdíjasokhoz képest – még egy szót sem szólhatok, hiszen eddig még a rezsicsökkentést is ki tudtam gazdálkodni minden hónapban a nyugdíjamból.
Nagy örömömre szolgál, hogy Ön szerint a magyar gazdaság idén a vártnál is jobban teljesített. Csak halkan kérdezem, Ön még ennél is rosszabbat várt?
Az meg külön öröm számomra, hogy személy szerint Ön hozott döntéseket a mi pénzünkről. Tudom, hogy jobb kezekre nem is bízhattuk volna. Nem ám csupán a fantasztikus összegű Erzsébet utalvány nyűgözött le! Ennél talán még inkább az, hogy a tervezett 0,9 százalék helyett volt kedves úgy dönteni, hogy kerek 1,6 százalékkal növeli a nyugdíjunkat. Őszintén mondom, ilyen nagylelkűségre nem is számítottam!
Ön azzal fejezi be az öreg szívekhez szóló sorait, hogy a magyar nyugdíjasok továbbra is számíthatnak a kormányra. Mi ketten, Ön meg én, megint egyet gondolunk. Mert én is ettől tartok.
Végezetül, kellő tisztelettel, kettőnk közös példaképe, egyúttal az Ön jobbkeze, a zseniálisan unortodox Matolcsy György szavait idézem:
Áldott békés adventet és Karácsonyt kívánok Önnek!
Dr. Sándor Zsuzsa
Magyarország nyugdíjasa
