A feldühödött újságírók úgy döntöttek, hogy ha az aláírásról nem adhatnak hírt, akkor a nagykövet érkezését sem dokumentálják. Tiltakozásként a földre helyezték gépeiket és így egyetlen vaku villanás sem történt a sorfaluk közt szégyenszemre elvonuló nagykövet érkezésekor.
A magyar sajtó csak egyetlen egyszer volt képes hasonlóra.
Japán és Dél–Korea megállapodást kötött katonai hírszerzéseik együttműködéséről, ám a fejesek úgy döntöttek, hogy az aláírási ceremónia a nyilvánosság, azaz a sajtó kizárásával történjen.
Tiltakozásul a média kizárása miatt az eseményről, a fotóriporterek úgy döntöttek, hogy földre teszik munkaeszközeiket, ezzel fejezve ki nemtetszésüket. Amikor Yasumasa Nagamine japán nagykövet 2016. november 23-án megérkezett a Dél-Koreai Védelmi Minisztériumba Szöulban, fotóriporterek és földre tett fényképezőgépek sorfalával találta szembe magát.
A fényképészeknek csak megérkezésük után mondták el, hogy nem tudósíthatnak és felvétel sem készülhet az eseményről. A felháborodott újságírók ezért úgy döntöttek, hogy ha az aláírásról nem adhatnak hírt, akkor a nagykövet érkezését sem dokumentálják, ekkor fektették jelképesen a lábuk elé gépeiket.
De persze képek így is készültek az eseményről, mert a minisztérium végül úgy döntött, hogy saját stábját használja a dokumentálásra – ez meg vajon honnan ismerős..?
Olvasóink feltehetően már nem emlékeznek a rendszerváltás körüli időszakra, amikor rendre felbukkantak sőt, még a parlamentbe is bekerültek az addig(i rendszerben) elnyomott s egész életüket mellőzésben töltött politikai huszárok, kóklerek, avagy harsány revansisták.
Közülük is kiragyogott a legendás intellektuális mélyrepüléseiről ismert „szegényhülye” Dénes János, akit az akkor még zabolátlan Magyar Narancs definiált ekként.
Dénes János a Kőbányai Gyógyszergyár munkástanácsának elnökeként 1956-ban vezető szerepet játszott az ellenállásban és a sztrájkok megszervezésében. A forradalom leverése után 15 évre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult, és bár végzettsége vegyésztechnikus, egészen a rendszerváltásig munkásként dolgozott.
De szegény valóban akkora bődületes marhaságokat tudott összehordani magabiztosan, hogy még Torgyán is összehúzhatta a szemöldökét finoman csettintve. Dénes János önnön szereptévesztését és fülhasogatóan agresszív egyszerűségét egyszer csak megelégelték a sajtó munkatársai és egy szokás szerint nagyhangú öntömjénezésből indított sajtótájékoztatóján, mikor is Dénes János feléjük fordult, hogy na, most lehet kérdezni, kb. ötperces csend után mindenki felállt és ott hagyták szegény Dénes Jánost egy pissz szó nem sok, de anélkül.
Rég volt. Tán igaz sem volt.
(ford. –vega-)
