Emlékszünk még rá, hogy 2010-ben elővetítették Orbánék az új rendszerváltás vízióját a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában? Tervük sikerét az elmúlt évek bizonyítják. Megjelent egy cikk a 444.hu-n, amely rávilágít arra, hogy lényegében megszűnt a többpártrendszer Magyarországon.
„Idén nyárra állt össze egy stabil, már új rendszernek nevezhető berendezkedés Magyarországon. Ennek egyik fontos jellegzetessége, hogy a politika magánüggyé vált: egyrészt a törvényhozás és a hivatalok nyomasztóan sok esetben magánérdekeket szolgálnak, másrészt a nyilvánosság kizárásával születnek a döntések. Ez a pluralizmus, vagyis a többpártrendszer és a sajtó drámai gyengülése nyomán fordulhatott elő. A rendszer stabilitását a legjobban az mutatja, hogy megrázkódtatás nélkül képes a miniszterelnök megbuktatni a politikai és üzleti élet meghatározó szereplőit is, tehát a végletekig központosított irányítást a belső vetélkedések sem korlátozzák.
Az új rendszert nem lehet a klasszikus politikai kifejezésekkel leírni. Ez ugyanis nem politikai természetű rendszer, ahol elvek, vagy szélesebb társadalmi csoportok érdekei mentén alakulnak a dolgok, hanem egy uradalom igazgatására hasonlít inkább. Az uradalmon pedig nem polgárok és a nevükben eljáró képviselők kellenek, hanem a gazdának intézőkre és cselédekre van szüksége. A legújabb magyarországi rendszerváltásnak ez a lényege” – írja a cikkben Magyari Péter újságíró.
Magyari szerint a tavaszi választás nyomán szilárdult meg az új rendszer. Harmadszor szerzett alkotmányozó többséget a Fidesz egymás után, és ezzel egyértelművé vált, hogy a parlamenti politizálás nem csak ideiglenesen szorult háttérbe, hanem teljesen elvesztette a jelentőségét.
Ha soha, semmiben sem kell alkudni, egyeztetni, és ez a helyzet ennyi ideig tart, akkor a tét nélküli parlamenti műsor nem csak a közönség számára lesz totálisan érdektelen, de a résztvevői sem lesznek képesek értelmes cselekedetekre. És nem is képesek!
A politika teljes eljelentéktelenedésének egyik leglátványosabb tünete, hogy ha valami megváltozik, annak senki sem firtatja az okát, alig van igény kérdésekre, és még kevésbé érzi szükségét a hatalom, hogy elmagyarázza a döntéseit. Nagyon sokszor a kormánypárti politikusok sincsenek tisztában azzal, hogy mit miért támogatnak éppen.
Az óriási kormányzati sajtóbirodalom cikkeiben vagy műsoraiban még csak fel sem merült, hogy bennfenteskedő módon elmagyarázzák a helyzetet. Egy normális demokráciában a tűzközeli szerkesztőségek azon versenyeznének, hogy melyikük tud pontosabb magyarázatot adni az ilyen ügyekre. Mivel a kormánypárti politikusok sokszor válaszra sem méltatják a többi szerkesztőséget, ma már alig lehet tudni valamit a hatalmi döntések hátteréről.
Nem demokratikus rendszer az, ahol a választóknak esélyük sincs, hogy megértsék, hogy mi történik a hatalom közelében.
A teljes cikket itt olvashatod el.
