A konzultáció egy kifejezetten pozitív csengésű szó. Azt sejteti, hogy valaki olyan tevékenységet végez, amely által velünk, a magyarokkal kommunikál, méghozzá úgy, hogy nem ő mondja meg, mi a tuti, hanem mi magunk is részt vállalhatunk a döntések meghozatalában aszerint, hogy mi elmondjuk a véleményünket, a megválasztott képviselőink pedig figyelembe veszik azt, és aszerint járnak el.
Ez volna a konzultáció. Mindezt persze a Fidesz is tudja, főleg azok a profi kommunikátorok, akik a háttérstábban dolgoznak. Éppen ezért kezdték el a negatív, félelemkeltő, ellenségkép-kreáló propaganda mellett a pozitívabb, konzultációs lehetőségeket is bemutatni a választóknak, létrehozva ezen elvek mentén a konzultációs ívet, amit kitölthetünk, és visszaküldhetünk a Fidesznek. (Vagy a kormánynak, vagy annak a hivatali dolgozónak, aki a boríték felbontása nélkül bedarálja azt az iratmegsemmisítővel.)
Annak ellenére, hogy teljesen nyilvánvalóan a konzultációs íveket nem elemzik, kétharmados többséggel minden lehetőségük megvan arra, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyekhez egyáltalán nem szükséges sem a választópolgárok, sem az ellenzék véleménye, a konzultációk, vagy ahogy a Fidesz fogalmaz: „Nemzeti Konzultációk” meglepően sikeresek a magyarok körében. (Igen, ezek a lakosok választották meg újra Orbánt áprilisban.)
Felbuzdulva tehát Orbán Viktor úgy döntött, hogy nem elég a Nemzeti Konzultációhoz egy ív, amit iszonyú mennyiségű közpénz felhasználásával, burkolt Fidesz-pártpropagandaként juttatnak el minden háztartásba, hanem szükségeltetik egy
Nemzeti Konzultációs Központ is.
Hiába van miniszterelnöki megbízottja is a területnek (mármint a stratégiai társadalmi kapcsolatok összehangolásának Nyitrai Zsolt személyében), most lesz egy miniszteri biztosa is. Molnár Balázs fog ilyen titulus alatt foglalkozni a nemzeti konzultációk szervezésével – derül ki a Magyar Közlönyből.
Molnár vezetésével ráadásul létrejön egy új hivatal, a Nemzeti Konzultációs Központ is.
Ha esetleg nem éreznénk eléggé, hogy a kormány kíváncsi a véleményünkre, ezek után már egészen biztosak lehetünk benne, hogy tulajdonképpen csak arra kíváncsiak.
Már csak két kérdésünk maradt:
1, Mégis mennyi pénzből konzultálnának velünk a központ révén?
2, Ki az, aki ezt még komolyan bekajálja?
