A Fidesz lassan eljut arra a szintre, amire az 1950-es évek Moszkvájában volt példa, folyamatos a belső elit cseréje. A különbség annyi, hogy az Európai Unió közepén, a 21. században már nem Szibériába száműzik a kegyvesztetteket és nem a Komszomolszkaja Pravda, hanem annak hazai megfelelője a Magyar Idők nevű papíron megjelenő propaganda termék nevezi meg a kegyvesztetteket. Igen látványos ez a harc a kulturális területen. Bár valószínűleg központi utasítás nincs, és Orbán nem akar eddig a szintig lemenni, hogy különböző sértett vezetők ügyeit elrendezze, de az irány egyértelmű.
Akit a Magyar Időkben így vagy úgy árulónak bélyegeznek, az megkapta a selyemzsinórt, és nem valószínű, hogy sokáig a posztján maradhat. A legnagyobb vihart kavart cikk sorozatot Szakács Árpád jegyzi, ő Mészáros Lőrinc megyei lapjainak országos tartalmáért felelős főszerkesztője is egyben. A meglepetést az okozta a cikkekben, hogy olyan emberek kerültek megnevezésre, akiknek jobboldali értékrendje, elköteleződése nem vitatható. Andy Vajnát azért kritizálták, mert a kiosztott százmilliós támogatások ellenére elmaradtak a nemzeti identitást erősítő kultuszfilmek. Ókovács Szilvesztert, az Operaház igazgatóját meleg propagandával vádolták, ami miatt előadásokat is lemondtak végül. Prőhle Gergely a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőjének az volt a „bűne”, hogy túl sok balliberális művészt támogat. De megkapta a magáét a Balassi Intézet, a Petőfi Rádió, de még az MTI is, azzal a képtelennek tűnő kritikával, hogy beszámolnak balliberális művészek bemutatóiról.
„Ez egy belső erjedés, ahol ütköznek vélemények és álláspontok. Lehet, hogy jobban szól a pénzről, mint az értékekről. Rendszeren belül sokan sértettek, és sokan igaztalanul sértettek. Az is hozzátartozik a helyzethez, hogy tele vagyunk neofitákkal”– mondta a vitáról a Fidesz egyik parlamenti képviselője az index.hu munkatársának. Való igaz, hogy a zsíros megrendelések, pályázati pénzek reményében sokan lettek az utóbbi években úgy „fideszesek”, hogy egyébként semmilyen politikai kötődésük nincs, egyszerűen a személyes kapcsolatok, és a haszon reménye terelte be őket a NER rendszerébe. L.SImon László kulturális ex-államtitkár sem rejtett véka alá a véleményét, amikor kimondta az Index munkatársának, hogy a jobboldalon kevés a tehetséges művész: „Nagyon fontos látni, hogy a mi politikai közösségünkben azok a kiművelt fők, akik komoly teljesítményt tudhatnak maguk mögött, tehetségesek, képesek a mai kor kihívásaira megfelelően reagálni, és mindeközben még vállalják is a saját politikai nézeteiket és vitaképesek…bizony ezekből a kiművelt főkből kevés van.”
