Pintér Sándor belügyminiszter 2012 óta olyan rendőröket is állományban tarthat, akiket már jogerősen elítélt a bíróság.
Rabló és Pandúr egy kalapban
A Magyar Helsinki Bizottság civil jogvédő szervezet közadat-igénylést nyújtott a Belügyminisztériumnak, hogy megtudják: az új szabályok életbelépése óta vajon a belügyminiszter hány esetben tekintett el a hivatásos szolgálatra való alkalmatlanságtól olyan rendőrök esetében, akiket jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek.
A 168 Óra cikkéből kiderült, hogy: „2017-ig 50 elítélt rendőr fordult Pintér Sándorhoz, aki 29 esetben adott felmentést. Ők a jogerősen súlyosnak minősített bűncselekményeik ellenére is a testület tagjai maradhattak.” Ez azt jelenti, hogy a jogerősen elítélt rendőrök több mint fele kegyelmet kapott, és tovább viselhette az egyenruhát.
Furcsa? Nagyon is az. Ez a gyakorlat nem csak Önt zavarja, a 2010 előtti Fidesz sem értett egyet azzal, hogy a rendőrség kötelékében jogerősen elítélt emberek szolgáljanak.
Részben ennek nyomására 2009-ben a szocialista kormány elvette a belügyminisztertől azt a lehetőséget, hogy „megbocsátást”, adjon ezeknek a rendőröknek és börtönőröknek.
A fideszesek akkor azt szerették volna, hogy felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén még a bíróságnak se legyen lehetősége a bűnelkövető rendőrök mentesítésére és testületben tartására.
Aztán jött a fideszes kétharmad, és mintha egy csapásra elfelejtették volna, hogy mi volt a véleményük korábban. Ezt az közvélemény számára igencsak visszatetsző miniszteri jogkört a fideszes kétharmad visszaállította, a belügyminiszter 2011 óta a most kikért adatok szerint előszeretettel él is ezzel a jogával.
„Az erőszakos és korrupt rendőröknek adott miniszteri pardonnak olyan hatása van a testületre, mint a ládában hagyott rohadt almának: az ilyen gyümölcs továbbrohasztja a vele szorosan összezárt többit” – fogalmazott a lapnak a Helsinki.
Ha az állam szemérmesen lesüti a szemét, vagy félre néz akkor, amikor a nevében eljáró erőszakszervek tagjai bűnt követnek el, ezek az emberek esetleg bántalmazással, kínzással, vagy más módon jogot, törvényt sértenek, akkor az állam egyértelmű üzenetet küld a társadalomnak, ami mélyen be fog fészkelni a fejekben. Ha ezeknek a tetteknek nincs következménye, akkor elvész a társadalom rendőrökbe és az igazságszolgáltatásba vetett bizalma.
A Helsinki emlékeztet: tapasztalatuk szerint a rendőrök ellen indított büntetőeljárások töredéke kerül csak bíróság elé, „ráadásul az enyhének tűnő ítéletek gyakran zárulnak azzal, hogy az elítélt rendőrt előzetesen mentesítik a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Ennek pedig az az eredménye, hogy a bűnös tovább szolgálhat.”
