Mindegy, hogy mennyire vagy a csúcson a NER-ben, egy apró hiba, egy pici kritika az elit felé, és máris a padlón találod magad. Amilyen könnyű a csúcsra jutni a politikus barátok által, védve lenni adóhatóság, és minden állami szerv ellenőrzései alól, olyan könnyű lezuhanni, ha a barátok elengedik a kezed.
Kuna Tiborral valami hasonló történhetett, aki az elmúlt évek egyik legnagyobb nyertese volt, több milliárdos szeletet hasított ki magának a kormányzati kommunikációs tenderekből. Seszták Miklós és Szíjjártó Péter köreihez sorolták, de úgy tűnik Seszták távozásával az ő feje felett is összecsapnak a hullámok. Nem régen szerződést bontott vele a Rogán alá rendelt Nemzeti Kommunikációs Hivatal, miután kiderült, hogy súlyosan megsértették a közbeszerzési törvényt, most pedig letöltendő börtönbüntetést kért a fejére az ügyészség, különösen nagy vagyon hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettével vádolva. Egyszerűbben fogalmazva, fiktív számlákat vásárolt a cége számára, így csökkentve a befizetendő adót.
Az is lehetséges, hogy csak mi vagyunk rosszindulatúak, és semmi hatalmi érdek nincs a történet mögött, a nyomozó hatóságok csak egyszerűen teszik a dolgukat. Szeretnénk ebben bízni mi is, hogy vagyoni helyzettől, politikai nézettől, kormányzati ismeretségektől függetlenül mindenkit utolér az igazságszolgáltatás, ha csalást követett el. Ami miatt mégis kétségeink vannak, az elmúlt időszak OLAF jelentései, a miniszterelnök vejéhez köthető közbeszerzési botrányok, az EU által szabálytalanságok miatt visszahívott támogatások, amiknek az esetében semmilyen nyomozás nem történt. A legnagyobb baj ez: ha egy országban egy nyomozás megindítása vagy leállítása mögött a politikai érdekek állnak.
