Ma van a trianoni békeszerződés aláírásának emléknapja, amit – függetlenül a politikai nézeteiktől – a magyarok általában nemzeti katasztrófának ítélnek meg. Sajnos azonban ez a mai nap önmagában is felér egy ilyen nemzeti katasztrófával, mégsem teszünk ellene semmit.
A KSH frissen nyilvánosságra hozott adatai alapján elmondható, hogy hazánk újra arra az útra lépett, melynek végén ott lebeg a nemzethalál alakja.
Egy ország jövője az oktatásban rejlik. Pontosabban annak minőségében. Ha egy ország – és különösen annak kormánya – nem fordít elég energiát abba, hogy az eljövendő generációknak versenyképes oktatást biztosítson, akkor annak vége.
Ha nem lenne elég nekünk az, hogy az újkori magyar történelem legjelentősebb kivándorlási hullámával kell szembenézzünk, még itt van nekünk ez is:
A statisztikai hivatal oktatásra vonatkozó adatai azt mutatják, hogy minden korábbinál kevesebb diák jár a magyar iskolákba, sőt egyre kevesebb a tanár is.
A felsőfokú képzéseknél a 2017-es 2,2 után a most záruló tanévben 1,6 százalékkal csökkent a hallgatói létszám, ugyanakkor az oktatók száma 3 százalékkal nőtt. A középiskolákban viszont a diákok és a tanárok száma is csökkent – utóbbi 2,3 százalékkal.
Egy tanárra a szakközépiskolákban idén a tavalyi 10,6 gyerek helyett már 12,1 tanuló jut.
Ráadásul a vidéki iskolák „veszítik el” a legtöbb diákot – a középiskolások 16,4 százaléka tanul lakóhelyétől eltérő megyében. Az ország centrumában ez a szám még nagyobb: A Pest megyei diákok több mint fele Budapestre jár iskolába, ők gyakorlatilag csak aludni járnak haza.
Kisebb mértékben, mint korábban, de idén is csökkent a felsőoktatásban részt vevők száma, nappali képzésen számuk 1,6 százalékkal 202,3 ezerre mérséklődött – írja a 24.hu.
Kapcsolódó cikkünk:
