Többször írtunk már róla, hogy egyre feszültebb a viszonya Orbánnak nem csak az EU döntéshozó szerveivel, de saját pártcsaládjának tagjaival is. Ugyan az eddig építgetett illiberális demokráciát kommunikációs szinten „régi vágású kereszténydemokráciára” cserélték, de ez nem hatott meg senkit a nemzetközi porondon.
Úgy tűnik, mára mindenki megértette Orbán azon mondatát, hogy ne azt figyeljék amit mond, hanem amit tesz. Így a nemzetközi szereplők figyelme azokra a konkrét változtatásokra szegeződik, amelyek törvényhozási aktushoz, vagy kormánydöntéshez kötődnek. A német konzervatívoknál pedig teljesen betelt a pohár, és két teljesen konkrét kéréshez kötik, hogy kitartsanak a Fidesz néppárti tagsága mellett. Pedig ha Merkelék kihátrálnak Orbán mögül, akkor nincs már erő, amely bent tartaná Orbánt. A magyar kormánytól azt kérik, hogy
- írják alá a már letárgyalt államközi szerződést New Yorkkal a CEU ügyében, hogy az Budapesten maradhasson,
- ne fogadják el a Stop Soros-törvényt addig, amíg meg nem kapják a Velencei Bizottság állásfoglalását, és annak javaslatai szerint fogadják el a törvényt.
A nyugati – Orbán szerint hanyatló – politikai kultúra megint bizonyította kompromisszumkészségét, hiszen nem egy nyílt ultimátumot fogalmazott meg, miszerint vessék el a Stop Soros-törvényt, hanem csak azt kéri, hogy a kormány tartsa be a jogállamiságot. Nagy valószínűséggel ez meg fogja akadályozni például, hogy orosz mintára bánjanak a hazai civil szervezetekkel.
Orbán nincs könnyű helyzetben, mert a hazai közvéleményt már régóta a „Soros szervezetek” ellen hangolja, így nehéz lesz ebből hátralépni, feltétlen hívei felé erre magyarázatot adni, de talán ennél is nagyobb veszélyt rejt számára az Európai Néppártból való kizárása, a közelgő EU parlamenti választások előtt. Az még a politikában tájékozatlanabb lakosság körében is nemzetközi gyengülését fogja mutatni.
