Egy maréknyi ember látja a jövőt: zseniális ötletük támadt az Orbán utáni időkre

Magyarország a stadionok országa. Gyakran fel is merül a kérdés, hogy miután megépül egy-egy több ezer főt befogadni képes stadion, mi lesz a sorsa. Ki fogja fenntartani? Azontúl, hogy adópénzek milliárdjait emészti fel az építkezés, újabb milliárdokba kerül azok fenntartása is. De most tekintsünk a jövőbe!

Mi lesz ezekkel a stadionokkal, ha majd jön egy másik kurzus, akik éppen egészségügyre, meg oktatásra költenék a pénzt? Jó ez tényleg közhelyes gondolat, de vegyük komolyan egy percre! Mi lesz azokkal a pár száz fős településekkel, ahol milliárdokért cserébe, több ezer főt befogadni képes stadionok állnak és mi lesz akkor, ha jelenlegi uraik egyszer megérdemelt helyükre kerülnek?

És ha már felépült valami, akkor legalább maradjon is egyben, ne zülljön le, ne dőljön össze, ne váljon az adófizetők pénze porrá és hamuvá, beton és fém törmelékké. Ha már értelmezhető futballteljesítményt nem láthat benne az ember, a stadion valami módon mégis járuljon hozzá a közösségi élethez.

Erre találtak megoldást Ajkán.

Az országban egyedülálló módon, itt nem a valamiből lesz a stadion, hanem a stadionból lesz a valami. A kezdeményezés célja ugyanis az volt, hogy a fehérvári Videoton egyik régen nem használt pályáját ismét közösségi tulajdonba adták – csak a miniszterelnök meg ne tudja!

A füves területet így nem veri fel a gaz, nem szaporodik rajta a parlagfű, hanem kultúrnövények, zöldségek, gyümölcsök teremhetnek rajta.

Az elhagyatott pályát a város felszántatta, majd parcellázta azt, hogy aztán ingyen a civilek rendelkezésére bocsássa. Nem is sejtették a helyiek, de tettükkel Magyarország számos kihasználatlan, értelmetlen, és megalomán stadionjának jövőjét mutatták meg.

A Népszava fel is kereste a helyet, ahol a felezővonal helyén már érik a bab, az újhagyma és a borsó. Több helyi közösség – nyugdíjasok, a diabétesz klub, az értelmi sérülteket gondozó egyesület, s különféle, hátrányos helyzetűekkel foglalkozó csoportok tagjai – 15 parcellán művelik az óriási kertet.

Az öntözéshez szükséges vizet az önkormányzat biztosítja, s a város a közeljövőben gépeket is vásárol, hogy könnyebbé tegye a munkát. A fő cél az érzékenyítés: megmutatni a többségi társadalomnak, hogy a valamilyen okból-formában hátrányos helyzetűek is képesek közös és hasznos munkára -írja a lap.

A helyiek által bolgárkertészetnek hívott közösségi kert a foci előtt szintén veteményes volt. Egy bolgár család 25 holdon kertészkedett, amivel a település, és a környező falvak lakosságát tudták ellátni friss zöldségekkel, gyümölcsökkel, és fűszerekkel.

A helyi közösségek nem titkolt célja, hogy ezt a félbeszakított hagyományt folytassák, és újra helyi élelmiszereket varázsoljanak az ajkaiak asztalára.

A közösségi kertészkedés mentálisan is jót tesz azoknak, akik eddig a négy fal között tengődtek, az emberek közt kapcsolatok születnek, és a saját termés segít a rászorulókon is – a “dübörgő” gazdasági teljesítményünknek köszönhetően folyamatosan dráguló élelmiszerek ugyanis sokaknak megfizethetetlenek, ezért a veteményes rajtuk is segít.

 

Ha valóban az lesz a sorsa ezeknek a méregdrága stadionoknak, hogy azokban egyszer igazi közösségek épülnek, az emberek közelebb kerülnek egymáshoz, és a szegényeken is segítenek, akkor én azt mondom épüljön még stadion! Száz, meg ezer!


Ossza meg ezt a cikket és kövessen minket facebookon, nekünk ezzel segíthet.


Tisztelettel köszönjük!
A PestiBulvár csapata