Bandita a népszerű blogger egy nagyon erős írást tett közzé a tegnapi parlamenti alakulóülésről.
Tegnap a parlamentben mind a két bajszos sz@r próbált mondani valami maga számára fontosnak tartott okosságot. Az ajtók azonban nyitva voltak, így szavuk szépen elszállt a szélben.
És nem csak azért mert ők azok akik, hanem azért is mert ők azok amik. Velük a közjogi méltóság elvesztette a tisztelet jellegét. Nem maradt más utánuk, mint gyenge fuvallat abban a pillanatban, és a felejtés, az emlékezet érdektelensége.
Ha egy országban lehetséges az, hogy két ilyen erkölcsileg is gyenge lábon álló jellemtelen alak töltsön be vezető tisztséget, ott a hatalom nem teljesítményen, hanem érdeken, picsi pacsin alapul.
Ha egy országban sokak által annyira nincs tisztelve a közélet sok szereplője között ez a két bajszos fő, magát méltóságnak tartó kalap madárfütty, ott a hatalom maga a társadalom tükre.
Mert ha ezek ott vannak ahol nem kellene lenniük, arról csak is az a rendszer tehet, amelynek fenntartása most lett megerősítve.
Csalás volt a választás? Igen, egy kicsit, és a hatalom gátlástalanul kihasználta a maga alkotta szabályok nyújtotta lehetőséget. Ehhez viszont kellett fogadókészség a társadalom azon rétegében, ahol a tál gulyás fontosabb, mint a holnap lehetősége. Kellet hozzá egy olyan ellenzék amilyen van. és amilyen mi magunk is vagyunk.
Nem jó az embernek magába nézni, és először ott keresni a hibát. A másikban könnyebb, így azon az úton keresi a magyarázatot, hogy tegnap miért kellett a parlamentben végignézni ami ott történt.
Alapokról kell építkezni, újra kell gondolni a hibákat, tanulni belőlük, nem lekövetni ismét. Ez jól hangzik! Legalábbis olyan megnyugtató.
Addig azonban marad ami volt, az tovább terjed, rombol, a szegény embernek nem lesz több, a gazdag viszont egyre jobban él, és Orbán kisvasútja a Várba ér véget.
És ezt minden nap lehet nézni.
BANDITA.
