Nagyot fordult a világ Orbánnal, aki ma a parlamentben tart ökumenikus istentiszteletet, a parlament alakuló ülése előtt. Ha másnak nem, de egy jogásznak tudnia kellene, hogy az országgyűlés épülete a törvényhozás helyszíne, és a kiegyezés óta Magyarországon is különvált az állam és az egyház, így istentiszteletnek semmilyen indokolható formában nincs ott helye.
Semjén Zsolttól tudjuk, hogy a Fidesszel pártszövetségben működő KDNP „az egyház kinyújtott lándzsahegye”. Nos, lehet hogy a miniszterelnök-helyettes az Úr valamiféle földi párttitkáraként fogja fel a feladatát, de szeretném tájékoztatni, hogy a modern nyugati kereszténydemokraták értékrendet követnek, és nem egyházi érdekeket szolgálnak ki. Különösképpen figyelmükbe ajánlom a „Ne lopj!” parancsolatot, főképp annak fényében, hogy Kásler Miklós leendő miniszter úr szerint ennek betartásával egy csomó gondot levehetnének az egészségügy válláról.
Nem volt ám mindig ilyen felhőtlen Orbán és a KDNP viszonya, a parlamenti napló szerint Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter panaszkodott 1992 februárjában: „Hadd tegyem hozzá, hogy amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt mögöttem a frakcióvezető elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt. Ezek lehetnek számára humor, de ezek azok az alkotmánysértő dolgok, mikor valakit meggyőződése és értéke szerint gúnyolunk.” A miniszter mögött ülő frakcióvezető maga Orbán Viktor volt.
1991-ben a jelenlegi miniszterelnök szavai óriási felháborodást váltottak ki a kereszténydemokraták között, amikor Orbán egy felszólalás után a következőket mondta: „Remélem, a Kereszténydemokraták tapsolnak. Jézus Krisztus nevében tapsot kérek!”
Ki kell javítsam a kezdő mondatomat. Nem, nem a világ fordult meg Orbánnal. Egyszerűen két, a végletekig gerinctelen és elvtelen csapat egymásra talált. Értéknélküliség, nihilizmus kell ehhez, hogy a hatalomért mindent odadobjanak. Érdekes, ők szoktak ezzel másokat vádolni.
