Gábor György vallástörténész több alkalommal osztott már meg közösségi oldalán az Orbán-rendszert kritizáló írást. Legújabb írásában tökéletesen mutatja be, hogy Orbán miért nem képes tisztes kereszténydemokráciát építeni.
A miniszterelnök kereszténydemokráciát kíván építeni. Ez több szempontból is elgondolkodtató. Egyrészt ez a hatalmas felismerés épp akkor született meg benne, amikor hazatért Brüsszelből, ahová kirendelték. Meglehet, épp itt figyelmeztették őt arra, hogy mindaz, amit tesz, szöges ellentétben áll a kereszténydemokrácia elveivel, a Néppárt szellemiségével.
Ezt ő a táncparkett ripacskodó pávatáncos módjára odakint tudomásul vette, nagyokat bólogathatott, majd hazatért, s bejelentette, hogy kereszténydemokráciát akar. Csakhogy a kereszténydemokrácia egyik eszmei alapelve épp az Orbán által gyűlölt és megvetett liberalizmus jogelveiből fakad: az emberi méltóság és az emberi jogok eszmeiségének liberális politikai- és jogfilozófiai eszmeiségét a kereszténydemokrácia nem csupán átveszi, hanem a természetjog rendszerébe építi bele.
A politikai és gazdasági praxis teljes és mindenki számára biztosított transzparenciája, a szubszidiaritás elvének decentralizációs szándéka, a keresztény egyetemesség kozmopolita (!) gondolata, a személyiség elve (perszonalizmus – az individuumot nem funkciója, hasznossága, hanem léte teszi értékké), az állam korlátozott szerepének hangsúlyozása, az egyháznak a liberális filozófiai hagyományból gazdagon merítő társadalmi és szociális tanításának szem előtt tartása, a hatalmi ágak szétválasztása, a szabadság eszméje (a felszabadító, célkitűző szabadságról van elsősorban szó!), a közjó és igazságosság tanítása, amelyben az igazságosság legfőképpen a hátrányos helyzetű népek és népcsoportok megkülönböztetett támogatását hivatott kifejezni, a szolidaritás elve, amely a párbeszéd-képességet, az én-te kapcsolat folyamatos fenntartását és az egyén és közösség egymásra való nyitottságát jelenti és így tovább.
Csakhogy mire hazaérkezik Brüsszelből a küldetéstudatos miniszterelnök, addigra a kereszténydemokráciából az ő fejében mindössze egy sajátosan értelmezett kereszténység-fogalom marad: valami ellenébeni kereszténység, kereszténység, oppozícióban mindazzal, ami nem keresztény. Szubszidiaritás helyett centralizált, központosított hierarchia, egyetemesség helyett országhatárnál véget érő, virágbokrétás, árvalányhajas keresztény nemzetállam, emberi jogok helyett jogtiprás, emberi méltóság helyett minden rétegnek kijutó megalázás, hatalmi ágak szétválasztása helyett vaskézzel markolt és szolgaságáért gazdagon premizált cseléd-ügyészség, és a tízparancsolat valódi (vagyis nem a Kásler-féle ostoba) komolyan vétele és szem előtt tartása helyett gigantikus méretű lopások és államilag-kormányzatilag rendszeresített, elvárt és megkövetelt hamis tanúságtételek.
Ámde néhány dolgot mondjunk el a kereszténydemokráciáról ábrándozó miniszterelnökünknek: például jó, ha tudja, hogy az egyház társadalmi tanításában benne foglaltatik: „A magántulajdon joga elképzelhetetlen a köz javával összefüggő kötelességek nélkül, alárendelődik a javak egyetemes rendeltetésére vonatkozó, magasabbrendű elvnek (A Hittani Kongregáció Libertatis conscientia kezdetű dokumentuma, 1986. 87.)
Aztán mondjuk el neki, lehetőleg még május 8-át megelőzően, hogy „a keresztény tanítás szerint, ha más védekezési mód nincs, az emberi jogokat tökéletesen figyelmen kívül hagyó zsarnok megölése erkölcsileg védhető, sőt talán helyeselhető” (Az egyház társadalmi tanítása. Dokumentumok, Szerk. Tomka Miklós és Goják János, Szent István Társulat, Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 1993. 22.) Úgyszintén mondjuk el neki, hogy VI. Pál tanítása szerint a forradalom elutasítandó, „kivéve a nyilvánvaló és huzamos ideig fönnálló diktatúra esetét, amely az elemi személyiségi jogokat sérti és az adott országban súlyosan károsítja a közjót” (VI. Pál pápa Populorum progressio kezdetű enciklikája, 1967. 31. lásd ugyanehhez: A Hittani Kongregáció Libertatis conscientia kezdetű dokumentuma, 1986. 79.).
Ha Orbán a fentieket alaposan végiggondolta, csak utána kezdjen el kereszténydemokráciáról szónokolni. Mert az ország egészen bizonyosan igen, ám Orbán egészen bizonyosan nem járna jól vele.
