Orbánék legújabb őrült külpolitikai húzásával szinte a a teljes nyugatot sikerült magunkra haragítania. A morcoskave.blog.hu-n megjelent egy kiváló elemzés a mostani helyzetről, hogy a Fidesz hogyan akarja kivezetni hazánkat az EU-ból.
Az Európai Uniónak sokáig nem volt épkézláb elképzelése a folyamat kezelésére, a Törökországgal kötött egyezség óta, mely jórészt megállította a Közel-Keletről érkező bevándorlást nem sikerült olyan tervet kidolgozni, mely működőképesnek tűnt. Viszont most egy olyan, több afrikai ország közreműködésével tető alá hozott csomagot raktak le az asztalra, ami minden valószínűség szerint, ha nem is oldja meg azonnal a gondokat, jelentős lépés lehet a bajok megoldása felé. Magyarország pedig -egyedüliként- simán megvétózta a javaslatot.
Ez kettő, egymással párhuzamosan futó, illetve egymásra épülő dolog miatt van így.
Egyrészt a miniszterelnök saját kezűleg formált és egyre jobban körvonalazódó neokommunista diktatúrája most jutott abba a fázisba, hogy az Európai Unió teherré vált számára.
A választások elcsalásával szerzett kétharmad birtokában feljogosítva érzik magukat, hogy az ország külpolitikáját és külgazdasági tevékenységét olyan irányba tereljék, ami eddig is mind jobban jellemző volt rá, mára pedig egyértelmű: a Nyugat helyett a keleti, autoriter berendezkedésű országokat tekinti követendőnek mind politikai tekintetben, mind gazdasági partnerként.
Elérkezett az a pont, amikor már nem érdeke az Európai Unió tagja lenni, hiszen az ehhez a közösséghez való tartozás feltételezi olyan politikai elveknek a meglétét, mely az átláthatóságra, a demokratikus államformára épül, ami jelenleg Orbán legnagyobb ellensége. A Fidesz-kormány alapvetései, mint a rendszerszintű korrupció, a törvények önkényes átszabása, a folyamatos hazudozás, az emberek félelemben tartása és megvesztegetése szöges ellentétben áll az Unió koncepciójával, valamint 2020-tól megváltozik a szervezet támogatási és felzárkóztatási rendszere, sokkal kevesebb pénz fog az országba érkezni, így az ellopható összeg is jelentősen csökken.
Másrészről Magyarországon jó három éve gyakorlatilag mindent a migráció kérdése, illetve az eköré épített gyűlöletkampány és dezinformációk tömkelege határoz meg. Erre építették az egész kampányt, ez határozza meg a kormány kommunikációját, aminek még közel sincs vége, hiszen nemsokára önkormányzati és EP-képviselő választások lesznek, Kósa Lajos is egyértelművé tette, mi várható (szó szerinti idézet következik): „minden a migrációról fog szólni, és nem egyéb részletkérdésekről”. Olyan „részletkérdésekről”, mint az oktatás és egészségügy egyre súlyosabb válsága, az ország kifosztása, a kivándorlás, a munkaerőhiány, az egekbe szökő államháztartási deficit vagy a munkaerőpiac ijesztő torzulása. Ha a migrációs folyamat rendeződni látszik, vagy legalábbis lelassul, nem marad ütőkártya a Fidesz kezében, és kénytelenek lesznek szembenézni az ország valódi problémáival.
A mostani vétóval egyértelműsítették a helyzetet: szembefordultak az Unió összes tagállamával, még az eddig legerősebb szövetségesként számon tartott lengyelekkel is, hisz még ők is belátták a javaslat jelentőségét.
Biztosítottunk mindenkit, hogy Magyarország többé nem kíván a közösség tagja lenni, határozott jelzés küldve ezzel Oroszország és Kína felé, hogy mostantól az általuk kijelölt utat követjük, illetve alávetjük magunkat az akaratuknak.
Ezzel csak egy baj van: az említett két szuperhatalomnak kizárólag addig van szüksége ránk, míg uniós ország vagyunk, az ő legfőbb céljuk szert tenni egy lojális hídfőállásra Európában.
Orbán Viktor ezt készségesen vállalta is, viszont ha kiesünk az EU-ból, többé már nem lesz szükségük Magyarországra. És ez ennek a játszmának a legfőbb veszélye: előbb-utóbb teljesen elszigeteljük magunkat úgy külpolitikailag, mint financiálisan mindkét féltől. És mivel jó ideje kizárólag nyugati (egy ideje pedig keleti) pénz tartja lélegeztetőgépen a honi gazdaságot, villámgyors és totális összeomlás fog végbemenni. De akkor már nagyon késő lesz.
