Új kormány, új struktúra, harangozta be Rogán Antal a győzelem után, végig haknizva a hazai médiát. Folyosói pletykákból mi is megpróbáltuk felvázolni, hogy kik maradhatnak a kormányban, és kiknek kell mennie. Azonban arra sokakkal együtt nem számítottunk, hogy az Orbánhoz egyik legközelebb álló miniszter lesz az, aki kiesik a kormányból. Balog annak köszönheti befolyását a Fideszben, hogy azon kevesek közé tartozik, akik emberileg is közel állnak Orbán Viktorhoz.
A kormányzati propaganda egyik online felületén jelentette be, hogy nem lesz tagja a következő kormánynak. Azonban az interjút olvasva, akarva-akaratlanul is felmerül bennünk pár gondolat, főképp a szóhasználatot tekintve. Ugyanis Balog a következőt mondja: „A jövőt illetően két hosszabb beszélgetésem volt a miniszterelnökkel a választások után. Azt mondta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ebben a struktúrában és összeállításban marad. Nekem ezzel kapcsolatban voltak változtatási javaslataim, amiket ő nem fogadott el. Felajánlotta, hogy válasszak. Vagy ebben a formában folytathatom a munkát, vagy van számomra más ajánlata is.”
Valószínűsíthető, hogy Balog érezte, hogy szükség lenne külön egészségügyi és oktatási tárcára, és erre tett javaslatot. Azonban mivel az ellenzék is ezt követeli évek óta, így Orbán úgy gondolja -ismerve a gondolkodásmódját-, hogy csak azért is így fog maradni minden. Balog pedig eszi, nem eszi, ez van és kész. Balog pedig kijelenti: „Én az elmúlt hat évben beletettem a minisztériumi munkába, amit tudok, így ezt nem akarom folytatni.” A kritika világos, ez a struktúra ennyire képes, ebben nincs több, itt mindenképpen változásra lenne szükség.
Orbán másik ajánlata nem más, mint a nyugdíjazás. A Polgári Magyarországért Alapítvány vezetése (mely a Fidesz pártalapítványa), valljuk be nem egy miniszteri feladatkörrel felérő kihívás, hiába nevezi Balog „izgalmasnak” és „intellektuális lehetőségnek”. Azonban, hogy világos legyen a kép, az alapítványt eddig is Balog vezette, és az ilyen pártalapítványok tulajdonképpen nem mások, mint az állami támogatás szétosztása a pártnak kedves programokra, szervezeti támogatásokra. Ez azért inkább egy másodállású pénztáros szerepe, nem pedig egy „izgalmas intellektuális lehetőség”.
