Meglepő interjút adott a Független Hírügynökségnek az ország egyik leghíresebb humoristája, Sas József, aki kemény szavakkal bírálta az Orbán-kormányt. Sas a mai napig aktív, öt előadása is lesz csak a tavasszal és elmondása szerint hiába tölti be jövőre a nyolcvanat, egyáltalán nem érzi magát öregnek. A társadalmi feszültségek viszont kifejezetten megviselik.
A nagyrabecsült komikus az interjúban kifejtette, hogy bár a Fészek Klubba is sok fiatal és idős jár az előadásokra, mégis nagyon hiányzik neki a Mikroszkóp Színpad, ami meglátása szerint tökéletes helyet adhatna most a dumaszínház fiatal tehetségeinek, mint például a szerinte is nagyszerű Bödöcs Tibornak, akit külön megnevezett az interjúban. A humorista szerint az emberek uganolyan szívesen nevetnek a politikán, mint önmagukon.
„A nevetés és a röhögés között mindig ott van a véleményünk.”
Sas József azt is elmesélte a riporternek, hogy a régi időkben sem volt egyszerű a legendás komikusoknak, úgy mint Komlós Jánosnak, Hofi Gézának, hisz „a hatalom soha nem szerette, ha kinevetik”. Szerinte ha a korábbi kabaréműsorokban kicserélnék a neveket, ugyanolyan aktuálisak lennének, mint annak idején. Sas József azt is elárulta, hogy
A régen rögzített Mikroszkópos műsoraik ma is a legnézettebb produkciók közé tartoznak, ismétlésük is hatalmas siker, de a felvételek egy része nem kerülhet adásba, mert a Vajna-féle TV 2-nél vannak
Sas kiemelte azt is, hogy szerinte a mostani magyar stand-uposok teljesen másféle diktatúrában élnek, mint ők régen, mivel ezek a fiatalok úgy gondolják, hogy ők már igazi demokráciába születtek bele és ehhez mérten élik életüket. Pedig az ő életüket ugyanúgy meghatározza a három „T” (tiltott, tűrt, támogatott), mint annak idején az övékét, hisz a mostani politikusok semmiben nem különböznek a régiektől, talán csak abban, hogy „a régiek egy klottgatyában mentek nyugdíjba, ezek meg…”
Elmondása szerint a nevettetés műfajához önmagában nem elég a bátorság, jóval összetettebb a dolog, képesség kell az emberek megnevettetéséhez, hisz a lényeg az, hogy a közönség amellett, hogy jókat röhög, belül sírjon is. Elvégre a közönség igényli a humort, nem a hatalom. A emberek az igazságról csevegnek a villamoson, a boltban, a kocsmában és
„Azt is elmondják, ha kapnak tízezer forintos Erzsike-utalványt, de azt is, hogy ez mire elég. Aki pedig ennél is szabadabban mer gondolkodni, annak a feje felett jól láthatóan gyülekeznek a felhők.”
Sas József nem látja túl fényesen a jövőt, szerinte mára már olyan mélyek lettek szakadékok, „hogy azt az unokáink sem fogják tudni betemetni”.
Itt egy pillanatra meg is bánta az interjút, hisz ezeken a dolgokon már senki nem röhög. Szerinte a kabaré nem konkrétan a kormányt támadja, hanem csak beszélnek. Beszélnek „a korrupció, a lopás, a csalás, a visszaélés, a családi gazdagodás és az emberi butaság ellen!” Sas szerint a most hatalmon lévők nem tűrik a szókimondó humort, ez azon is jól látszik, hogy minden eszközével próbálja elhalgattatni még a civilek hangját is. Szerinte a kabaré most is működik, csak nem a színházban, hanem az utcán. „De az már nem is kabaré!”
