A kétharmados Fidesz győzelemmel véget érő választás estéjénak egyik szürreális pillanata az volt, amikor Orbán Viktor és a teljes Fidesz vezérkar elkezdte énekelni a Kossuth nótát. Azonban, hogy miért pont ezt, számomra szimbolikus.
„Esküszöm a mindenható Istenre, ki védi az igazságot és a hitszegő árulót megbünteti, esküszöm, hogy hazánk szabadságából egy hajszálnyit utolsó csepp véremig elraboltatni nem engedek; esküszöm, hogy hazánkat védeni fogom, míg karomat fölemelhetem. A magyarok Istene úgy segéljen és áldjon meg engemet!” – esküdött meg Szeged népének Kossuth 1848. október 4-én.
Tudjuk, ebből az esküből annyi valósult meg, hogy mikor már látta, hogy a szabadságharcnak nincs esélye az orosz-osztrák túlerővel szemben, minden polgári és katonai hatalmat Görgei Artúrra testált, és ő elmenekült Törökországba. Nem volt sem utolsó csepp vér, sem csatában elfáradt kar, szégyenteljes szökés volt ez. A fegyverletétel megaláztatását sem vállalta, viszont Törökországból haza ordibált, Görgeit kinevezve árulónak, aki a legtöbb katonai sikert érte el a szabadságharc alatt.
Azonban a nép ajkain az ő legendája kelt életre, róla költött éneket, verset. Nem Széchényiről, nem Deákról, nem Görgeiről akiknek nemzetért végzett tevékenysége mind meghaladta az övét. Kossuth apánk lett a hős.
És Orbán Viktor ezt megértette. Megértette a magyar néplélek minden szegletét. Nem számít, ha sikkasztasz, ha ellopod a koronát, nem gond, ha hazudozol a vetélytársaidról. Mert később, az aradi tizenhárom gyilkosából úgyis csak Ferenc Jóska lesz -így, egyszerűen bratyizgatva-, mert Nagy Imre gyilkosából Kádár apánk lesz, ahogy Kossuth is „apánk” lett minden gyávasága és politikai kufárkodása ellenére.
Tegnap megszületett az újabb hős, VIKTOR, akinek nemzetiszín pántlikáiért cserébe mindent megbocsájt az ország, és hamarosan úgy fog szólni a nóta, hogy „Orbán Viktor azt üzente…”
