Különös momentuma volt a tegnapi Kormányinfónak, amiről nem számolt be a kormányközeli média. Az Azonnali.hu újságírója kérdezte meg Lázár Jánost a bécsi videója kapcsán arról, hogy mikor járt utoljára a Népszínház utcában. A miniszter erre teljesen értetlenül visszakérdezett:
Ezután a következő párbeszéd játszódott le az Azonnali és Lázár János között, aki egyébként megpróbálta cigányozásnak beállítani a portál kérdését:
Azonnali: A Blaha Lujza tértől indul kifelé a VIII. kerületben.
Lázár János: Mi a kérdés?
Azonnali: Hogy mikor járt ott utoljára? Vagy nem járt ott soha még?
Lázár: De, a VIII. kerületben jártam, de hogy a Népszínház utcában mikor jártam…
Azonnali: Akkor biztonságosnak tartja-e vagy nem?
Lázár: Nem járnak ott bevándorlók.
Azonnali: Dehogynem.
Lázár: Ha a cigányokra gondol…
Azonnali: Nem a cigányokat gondolom bevándorlónak. Orbán Viktor gondolja a cigányokat bevándorlónak. (Itt Orbán Viktor azon miskolci kijelentésére utalt a portál, amelyben a miniszterelnök bevándorlóknak nevezte a Miskolcra költöző cigányokat.)
Lázár: Azt bölcsen is teszi. Ez nem vezet jóra.
Azonnali: Hát ez Orbán Viktor szokása, nem az enyém.
A Népszínház utca az egyik legkultikusabb pontja Magyarországnak, több okból is. A szegregáció, a bűnözés, a bevándorlás mintegy szimbolikus része lett, amely arról a körútról nyílik, amely kettészeli a jólétet és a szegénységet. A Népszínházon végigsétál legalább egyszer, aki tanulni akar a magyar valóságról. Aki politikával foglalkozik, származzon akár vidékről, vagy Budapestről, ismeri a Népszínház utcát, hiszen az elengedhetetlen alkotóeleme annak a tudásnak, amivel megszólal akár, a bevándorlás, akár a szegénység témakörében.
Lázár ezt a tudást nem birtokolja, és valószínűleg soha nem fog végiggyalogolni a Népszínház utcán.
