Egymásnak ellentmondó üzenetek hangzottak el a sajtóban magyar és román részről is Orbán Viktor legutóbbi megnyilatkozása kapcsán, amit a pénteki budapesti magyar-szerb kormányülés után, az Ana Brnabic szerb kormányfő társaságában tett. „Bejelenthetem, hogy Magyarországon az orosz gázmonopólium korszaka véget ér” – mondta Orbán, 2021-22-től datálva az új korszakot.
Arra alapozta kijelentését, hogy Románia a következő években mintegy 4 milliárd köbméter gázt termel majd ki és exportál évente. A kiírt tenderen pedig három magyar tulajdonú cég végzett az első három helyen. A kormányfő megerősítette, „pillanatokon belül eljutunk oda, hogy aláírjuk azt a megállapodást”, amely révén a magyar gázimport több mint felét Romániából szerezzük be. A román külügy azonban rögtön közleményben cáfolt, nem akarják lekötni egyetlen ország cégeivel a Fekete-tengeren kitermelt és onnan szállított teljes földgázmennyiséget. A kakaskodást folytatta a magyar fél is, mondván nincs itt semmi különös, a román-magyar irányban a teljes kapacitást két magyar cég kötötte le az aukción.
A lényeg azonban elveszett az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok között. „Bejelenthetem, hogy Magyarországon az orosz gázmonopólium korszaka véget ér” – ízlelgessük ezt a mondatot újra. Egész európa azon dolgozik egy ideje, hogy ezt elérje, de eddig a magyar álláspont nem ez volt, inkább az orosz érdekek védője volt az EU-n belül a magyar kormányfő, a szavak mezején. Az Oroszországot sújtó szankciókat azonban megszavazta, Paks II. esetén az első jelentős tenderről kizárták az orosz pályázót, az orosz hitelt 3 hónap után visszafizették, most pedig az orosz gázról akad leszakadni. Túl gyors ez a leszakadási tempó a Keleti-nyitás nemrégen meghirdetett politikájával szemben. Ekkora és ilyen gyors kanyarok veszélyesek a külpolitikában, aminek még megihatjuk a levét.
A PAks II-ről szóló cikkünket itt olvashatják:
