Az ország egyik legkedveltebb műsorvezetőjének könnyed, laza stílusát azt hiszem mindenki szereti. Az élő adás legnehezebb pillanatait is mindig meg tudja menteni egy-egy jól elhelyezett poénnal, vagy frappáns átvezetéssel. Jóval kevesebben tudják, hogy a műsorvezetés mellett filmet is rendez, filmjei mindig valamilyen komoly társadalmi problémát dolgoznak fel, a kiszolgáltatott emberek sorsával foglalkoznak. Ezen kívül számos érzékenyítő kampányhoz adta már az arcát, fontos társadalmi ügyeket támogat, egyszóval érzékeny a társadalomban létező feszültségekre.
Ezért is lepi meg azokat, akik nyomon követik a hazai politikát és média viszonyokat, hogy a korrektséggel nem vállalható TV2-nél vezet műsorokat, annál a TV2-nél, melynek „Tények” című műsora a haza televíziózás egyik mélypontjaként üzemel hol kormányzati propaganda, hol ellenzéket lejárató műsorként. A 168 Órának adott interjújában sok mindent megtudhatunk tőle, hogyan gondolkozik ezekről a kérdésekről.
„Azt érzem, a függetlenségemet semmilyen módon nem befolyásolja, hogy milyen hírek mennek le a Tényekben. Ha szégyellem magam valamiért, az nem a TV2 hírműsora, hanem az, hogy miért nem foglalkoztat engem jobban a politika és a közélet.„ – mondja a népszerű műsorvezető, érzi, hogy az értelmiségnek, főképp ha olyan népszerű mint ő, lenne véleményformáló ereje. Egy régi rossz emlékét is megosztja,mikor egy tüntetésen felkérték műsorvezetőnek, és olyan abszurd helyzetben találta magát, ami eltört benne valamit.
„Nem vagyok büszke rá, van is bűntudatom miatta, de már régesrég kikiáltottam magam magánzónak. Nagyjából tizenöt éve szakítottam azzal, hogy aktívan jelen legyek a közéletben.” Nem gyávaságnak, hanem alkati kérdésnek tartja, hogy politikai kérdésekben nem nyilvánul meg, és szavaiból kitűnik, érzi a felelősséget, és zavarja, hogy a közéleti viták ma egy végeláthatatlan labirintusnak tűnnek.
Hívja őt mindenki vérmérséklete szerint gyávának vagy naivnak, mi szeretjük őt is, a filmjeit is.
