Biztos vagyok benne, hogy van még rajtam kívül a világon ember, aki legalább úgy imádja a Tarlósinfót (heti főpolgármesteri sajtótájékoztató) mint én. Biztos van. Kell lennie olyannak. Ha más nem, statisztikailag valószínű.
A Tarlósinfó jó. A Tarlósinfó a barátunk. Fontos dolgokat tudunk meg rajta, légköre könnyed és felszabadult, a főpolgármester úr humoros és szórakoztató, az esemény végeztével az ember pedig úgy érezheti, hogy jól működik a város amiben él. Minden szuper.
A Tarlósinfó feledteti a reggeli metrópótlás káoszát, a behúzott kézifékkel akár 11 km/h sebességre (!) is felgyorsuló külvárosi busz ringató melankóliáját, az esős időben a használt holland busz mennyezeti világítótestei mögül alattomosan a fejünkre hulló vízcseppek olajos illatát. Feledteti a szintbeli vasúti kereszteződéseket, a véget nem érő tehervagonokat melyeket valami csehszlovák rozsdatemető próbál meg utolsó erejével átvonszolni az ember orra előtt, következetesen 7:50 és 8:15 között. Feledteti a nyílt pályán cammogó, érthetetlen okból állandóan piros lámpánál álló, télen hideg, nyáron büdös hannoveri villamosroncsokat. Világváros ez, Tarlós Világvárosa.
A Dembinszky utcánál leszakadó trolivezeték miatt állt meg egy fél napra nem is olyan régen a trolibusz. Már mindenki leszállt, az emberek dühöngtek, mások pedig már sportosan hajtották is fel kabátujjukat, mert még reménykedtek abban, hogy csak meg kell tolni egy kicsit – ez olyan pesti módi – gondoltam is – mit tudnak erről Budán? Tologatjuk itt a síkságon a trolibuszt, mint főpolgármester a felelősséget. De a Trolitologatásnak legalább van társadalmi összetartó ereje. Meg némi haszna is, hiszen pár kalóriát eléget vele a szürkebőrű utasember, arról nem is beszélve, hogy a Troli tologatás jutalma, hogy pár tíz méter után visszapattanhatunk, és folytathatjuk az utat. Dolgunk végeztével pedig elismerő pillantásokat gyűjthetünk be aktív trolitologató utastársainktól, és viszonozhatjuk is ezeket persze. A trolitologatás akár a budapesti olimpia nyitószáma is lehetett volna. Mondjuk fedettpályás 100 méteren. Váltóban. Tuti arany lett volna, ha az oroszok el nem doppingolják előlünk.
A trolitologatással ellentétben azonban a felelősségtologatás szar. Tarlós úr viszont ennek aranyérmese.
Budapest első számú fideszese bejelentette, hogy elkészült a hármas metró felújításának ütemterve, a végső átadási határidő pedig elvileg 2019. szeptember 30 lesz. Na, az októberi önkormányzati választásokig csak befejezik legkésőbb. Ha lesz rá pénz – mert az is reális esély, hogy a felújítást és a közlekedést is le kell állítani, ha „a Viktor nem ad rá”.
Hurrá! A metrófelújításnak gúnyolt állagmegóvásról sok dolog juthat eszünkbe mostanában. Az akadálymentesítés elsumákolásától a felújított, régi-új szovjet szerelvényekig. De Tarlós Istvánnak más dolgok jutnak eszébe. Demszky Gábor például. Indul is a felelősségtologatás. Szerinte a hármas metró azért ramaty mert Demszky.
Régen nem gondoltam már Demszkyre – pedig egy ideig a Dembinszky utcánál elhaladva, az utcatáblára kétszer is rá kellett néznem, hogy tudjam hol vagyok. Elsőre csak egy tizedmásodpercig pillantottam fel, aztán második blikkre már felfogtam, hogy még mindig nincs Pesten Demszky utca. Tudom, hogy az még mindig Dembinszky. De ennek már 8 éve. Tarlós Demszky-romantikáját betudom politikai becsípődésének.
A hármas metróval vívott kínos küzdelemnek két kimenetele lehet. Vagy a főpolgármester veszít, vagy mi, budapestiek.
A felelősségtologatás hiába Tarlós és a fővárosi Fidesz fő eszköze ebben a sokmilliárdos harcban, az mégis visszahullik rájuk. Visszahullott, amikor az akadálymentesítést azért tartotta feleslegesnek, mert nem utaznak rajta mozgáskorlátozottak. Visszahullott, amikor nem tudta eldönteni, hogy új, vagy régi metrók járnak a hármas vonalon. Mennyibe került, milyenek a feltételek? Kit érdekel ez öt év múlva? Pedig tudhatná, hogy miként Demszkyre ráégett a hannoveri villamos, meg a négyes metró, úgy Tarlósra is ráéghet a hármas metró, fakockástul, kiskutyástul. Sokat gondol Demszky Gáborra s közben elröppent 8 hivatalban töltött év.
Ráéghet a társadalmi osztályok és csoportok megvetése is. A mozgáskorlátozottak, nehezen közlekedő idősek, babakocsival tömegközlekedő-extrém sportoló szülők nem felejtik el neki.
És ez a sorminta az öntököndöfés erejével bővült most még tovább:
A 65 éven felüliek utazási díjmentessége kapcsán elmondta, hogy a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) kimutatása szerint ez 350 ezer embert érint, és „a fedezetlen mentesség” vesztesége 8 milliárd 71 millió forint a fővárosban. Kedves nyugdíjas, Tarlós István szerint Ön mától egy „fedezetlen mentesség”. Írja ki a postaládára, hogy amikor legközelebb a Fidesz megpróbálja megvásárolni az Ön szavazatát is egy borítéknyi Erzsébet-utalvánnyal, akkor a postás biztosan megtalálja magát!
Bár Tarlós mentette a menthetőt azzal, hogy nem céljuk elvenni a díjmentességet, csak annyit akart ezzel üzenni a Viktornak, hogy van itt nekünk Budapesten 350 ezer buszozó, trolizó, HÉV-ező, metrózó fedezetlen mentességünk, amit jó lenne, ha kifizetne valaki a fővárosnak. Lehetőleg ne Erzsi utalványokban…
8 milliárd veszteség az ingyen utazó nyugdíjasok miatt? Szép mondat, főleg így a választások előtt.
Nem tudom van-e még társadalmi csoport, vagy bármilyen utcai lakos, akit még ne sértegetett volna a fővárosi főfideszes. Majd töröm rajta a fejem.
