Kedves János!
Annyira furcsa így használni a neved, hiszen mindenki csak Lázárként ismer. A Bibliában Lázár egy koldus volt. Te miniszter vagy. A miniszter szó jelentése pedig nem más, mint szolga. Azért választott meg a nép, hogy képviseld és szolgáld a magyarokat. Ezzel szemben új jelentéstartalmat adtál a Lázár névnek. A te értelmezésedben inkább „hatalmast” „hatalmaskodót” jelent.
Azért írok most neked levelet, mert átléptél minden határt. Elég volt a hatalmaskodásodból, elég volt a pikírt, lenéző stílusodból és az ezekhez kapcsolódó nyílt beszólásaidból. Hogy jössz te ahhoz, hogy tolvaj bűnözőnek minősítesz egy közmunkást, aki az elcseszett rendszeretekben annyiért gürizik egy hónapban, amennyiért te egy jó vacsorát eszel a kedvenc éttermeidben esténként?
Van egy rossz hírem, János. Feltárom a titkaid mindenki előtt. Ez a titok körülvesz téged, de nem látható. Esténként, amikor már nem világít rád a rivaldafény, nem kell a pulpitusnál állva előadnod a határozott minisztert, rád tör. Ez a titok nem más, mint a kétség. Kételkedsz abban, hogy a hódmezővásárhelyi ambiciózus fiatalból egy szörnyeteg lett. Kételkedsz benne, mert nem akarod látni, és valójában rettegsz. Félsz a közmunkástól, aki fellázad, félsz Istentől, aki elszámoltat.
János! A titkod a szégyen. A titkod a kétség. Csak hogy téged idézzelek, pontosan annyit érsz, amennyit elértél az életben. Mit értél el? Azt, hogy a személyiséged eltorzult, és egy szörnyszülött lett belőled, aki nem érez, de annál jobban fél.
Csak ennyit szerettem volna írni, de ezt is feleslegesen, hiszen úgyis tudod. 🙂
Üdv,
Jabronka Richárd
