Kerényi Imre legújabb ötlete miniszterek, államtitkárok, polgármesterek gyermekeinek, továbbá „plébániák körüli tehetségek” (esetleg plébánosok gyermekeinek?), vagyis az elitnek balatoni nyaralást biztosítani, ahol a gyermekek testméretéről és vallásáról is nyilatkozni kell.
A fiúk római tunikába öltözve, puhafából készült római karddal a kezükben, római centúriák mintájára masíroznak, hadiversenyt rendeznek, a lányok pedig szobrokat utánoznak, aztán
Kerényi Imre szárnyaló alkotói fantáziájának megfelelően együtt zengik a mondókát: „Bíró, pandur, lakatos, tiéd lesz egy láda fos.”
Persze erről pszichiátriai tankönyvek is eszembe juthatnának: elmegyógyászati zárt osztályok, fehér köpenyt öltött hivatalos leszedálók és így tovább, ámde javíthatatlan vagyok. Legelőször az jut az eszembe, hogy ez a félművelt marha, vagyis Kerényi Imre kifelejtette a fiúk kezéből a lictorok bárddal ékesített vesszőnyalábját (fasces), ami kétszeresen is nagy hiba: egyrészt a vesszőnyaláb jelezte, hogy a tisztviselőnek joga van a testi fenyítésre. Másrészt Benito Mussolini a fascest választotta mozgalmának jelképéül, s innen a fasizmus szó.
Továbbá persze sok minden eszembe jut: Musil regénye, a Törless iskolaévei, Ottlik műve, az Iskola a határon, Örley A Flocsek bukása és a Farsang c. írása és így tovább, de nekem most elsősorban Lindsay Anderson filmje, az If… (Ha…) ugrik be.
A film egy katonai szabályzat szerint működő angol elitkollégiumban játszódik, ahol a feudális-kasztszerű elnyomó apparátus az előjogokat a társadalmi hovatartozás szerint jelöli ki, ahol a szellemi teljesítmény nem számít, csak az engedelmesség és a beilleszkedés képessége.
Ahol mindennapos gyakorlat a megalázás, a testi fenyítés és a visszaélés minden formája.
S ahol a végén néhány lázadó kamasz fegyvert ragad és géppisztolyokkal szétlőnek mindent és mindenkit:
egyházi méltóságokat, aljas, jellemtelen tanárokat, a rendszerbe beépülő gyáva társaikat, gyermekeiket az embertelen rendszernek kiszolgáltató és az embertelen rendszert adományaikkal fenntartó szülőket, s a hülye véndiákokat, a rendszer bomlott agyú apologétáit.
Ízlelgessük csak a film címét: If… Vagyis: Ha…
p.s.: És mindeközben ne feledjük: Tiborcz István!
