A miniszterelnökségen kívül immár a Roszatommal is bíróságon kell küzdenie annak, aki kíváncsi a legalább háromezer milliárd forint értékű atomerőművi szerződésekre. Tegnap kiderült, hogy a szövegek nincsenek meg magyarul, számolt be róla a Népszava.
A Fővárosi Törvényszéken folyó adatkérési per során világossá vált, hogy a Paks II. szerződéshez kapcsolódó megvalósítási megállapodásokból csak angol és orosz verzió van. Magyar, az eredeti egyezménytől eltérően, ahol az orosz mellett a magyar szöveg is hivatalosnak számít, nincs. Ezzel az Orbán-kabinet átengedte a szerződés értelmezésének monopóliumát az orosz félnek. Ez kilátástalanná teheti a magyar érdekek érvényesítését elszámolási vita esetén, amikor egyetlen szó (például kötbér, késedelem, kárfelelősség stb.) pontos jelentésén eurómilliárdok múlhatnak, a bírósági útról pedig eleve lemondtunk.
A miniszterelnökséget vezető Lázár János tavaly még azt állította, hogy a paksi bővítés lesz az ország legátláthatóbb beruházása. Süli János bővítésügyi tárca nélküli miniszter pedig a nemzetbiztonsági bizottság ülésén megígérte, hogy a Paks 2-ről az oroszokkal kötött megvalósítási szerződéseket önként nyilvánosságra hozzák. A bíróságon azonban tegnap ismét kiderült, hogy a tervezett atomerőmű ügyében az Orbán-kabinetnek semmit sem szabad elhinni: a miniszterelnökség immár bírósági úton próbálja megakadályozni a megállapodások nyilvánosságra kerülését, és a perbe most már a Roszatom is belépett, írja a portál.
A kormány 2014 januárjában állapodott meg Oroszországgal a paksi bővítésről egy magyar és orosz nyelvű nemzetközi egyezményben. A nyilvános dokumentum az európai gyakorlatban merőben szokatlan kikötéseket tartalmaz: kizár mindenfajta választott bírósági vagy egyéb jogi fórum előtti vitarendezést és a felek erőviszonyaira bízva a konfliktusok eldöntését. Van benne egy felbonthatatlansági klauzula is: „Jelen Egyezmény megszűnése jogi szempontból nem érinti az egyes, a jelen Egyezménnyel összhangban, annak hatálya alatt kötött Megvalósítási Megállapodásokat vagy bármilyen más megállapodást (szerződést) vagy az azok végrehajtása kapcsán vállalt kötelezettségek teljesítését”. Ez azt jelenti, hogy a magyar-orosz egyezményt kifejtő titkos megvalósítási megállapodások (üzleti szerződések) akkor is érvényben maradnak, ha magát az egyezményt a magyar fél a későbbiekben felmondaná.
Jelenleg itt tartunk. Végül is háromezer milliárd forint nem eget rengető összeg hazánknak, aprópénzről meg nem érdemes vitatkozni, pláne nem magyarul. Aki mégis megteszi, az természetesen Soros, vagy Soros-bérenc. Azért csak megkérdeznénk: Sto Eta?
