Folyik ez a diskurzus arról, hogy Csepregen óvodásokat térdeltettek a hideg aszfalton, amikor a polgármester, Vlasich Krisztián átadta a felújított főutcát.
Akadt magyarázat, miszerint Luca-napi népszokásról van szó, a kotyolásról, amikor fiatalemberek körbejárják a házakat és lopott szalmán térdepelve jószágszaporulatot ígérnek, amiért aztán ajándékot kapnak.
Na mármost vannak, akik akadékoskodnak, hogy miért is kellett két nappal Luca napja előtt ovisokat – és nem fiatalembereket – térdepeltetni a hideg aszfalton, de válaszoljunk már végre világosan és egyértelműen ezeknek a mindig csak okoskodó és mindenben kételkedő szellemi nihilistáknak.
Egyrészt a térdepeltetéssel Csepreg polgármestere egy értékes felmérést végzett, amelyből kiderült, hogy a településen jelenleg nem élnek zsidók. Ugyanis a zsidók nem térdepelhetnek le ember előtt, hiszen ez bálványimádásnak számít. Ezért nem hajtott térdet Mordecháj Hámán előtt, amint erről a bibliai Eszter könyve beszámol.
Másrészt az imádatnak több formája ismert. Nagyon helyes, hogy a polgármester előtt térdelniük (flexis genibus) kellett a gyerekeknek, amely helyzetben – a keresztény hagyománynak megfelelően – az alázat jeleként a térdeléssel, vagyis a megkisebbített termettel saját kicsinységünket, s a lélek alázatát szokás hagyományosan kifejezésre juttatni.
Mert a másik imádat-forma, a leborulás (gör. proszküneszisz, lat. prostratio) – ugyancsak a keresztény hagyománynak megfelelően – kinyújtott testtel, arccal a földre borulva a fölség előtti megsemmisülés, semmivé válás jeleként leginkább az Isten előtti hódolat kifejeződése, amelyet – értelemszerűen – akkor kell majd gyakorolni, ha Orbán Viktor ellátogat Csepregre.