2017.12.11. 11:20
36 honatya, az Antall-kormány több minisztere és különösen sok kisgazda tartozik azok közé, akik a rendszerváltás utáni első országgyűlés képviselői közül szerepeltek az 1990 előtti állambiztonság nyilvántartásában. – Olvasható az Indexen Ungváry Krisztián történész frissen megjelent „A szembenézés hiánya” c. könyvének ismertetőjében.
Ungváry hosszas kutatás eredményeként hozta nyilvánosságra azt a parlamenti képviselőkből álló listát, melyen olvasható, hogy kit, mikor és miért szervezett be a kádári állambiztonság.
A kutatás eredménye hiánypótló, mivel az állambiztonsági „ügynök” dossziék illetve akták csak nagyon nehezen megismerhetőek, ugyanis nagy részük több okból is hozzáférhetetlen. Évtizedekre titkosított, „eltűnt”, vagy kitörölt, megsemmisített oldalak, kitakart sorok és buktatók sokaságába, dezinformációk és politikai ellenakaratba ütközik ma Magyarországon az, aki feltárná vagy megismerné az 1989 előtti állambiztonsági iratokat, a besúgók és elhárítók világát, az adott esetben már elhunyt egykori résztvevők listáját.
A listán hemzsegnek az ismerős nevek, akik elsősorban az idősebb korosztály számára mondanak valamit, ugyanis a rendszerváltást követően a parlamentbe került képviselők közt többen is beszervezésre kerültek, voltak akik még a Kádár-rendszer bukásának végnapjaiban is aktívak voltak – írja a szerző.
Az úgynevezett „ügynökakták” megismerését elsősorban a jelenleg (is) regnáló vezető politikusok akadályozzák, vélhetően azért, mert ugyanarra használják az állambiztonsági adatokat, feljegyzéseket, aktákat, amire a 89 előtti rendszer: zsarolásra.
„Az állambiztonsági iratok igazi funkciója csak 1990 után teljesedett ki. Miközben a pártállam az érintettekkel szinte semmit sem ért el, demokratikus utódja az akták felemás kezelésével, a csöpögtetett információkkal azokat is zsarolni tudta, akik egyébként emelt fővel állhattak volna a nyilvánosság elé.” – írja Ungváry.
Az 1990-ben megválasztott Országgyűlés 386 képviselőjének 9 százalékáról, 36 főről hull most le a titkolózás leple, igaz ehhez kellett majd’ 30 év.
Hozzá kell tenni, attól, hogy valakivel kapcsolatban állt az állambiztonság még nem minősült ügynöknek.
Ungváry tanulmányának egyik fő tanulsága, hogy a listán szereplő 36 fő nem mindegyike tekinthető ügynöknek, ahogy Ungváry írja: „Az érvényes magyar jogszabályok egy olyan lehetetlenül szűk ügynökdefinícióval élnek, hogy ez alapján a tényleges ügynökök nagy része sem nevezhető annak”.
A listán szereplő nevek közt többen vannak olyanok, akiket az állambiztonsági szervek nem tudtak beszervezni, és volt aki együttműködött, de például soha életében nem adott le jelentéseket. Az iratokat, melyek akár egyes politikusokat tisztázhattak volna is a vádak alól szinte lehetetlen megtalálni.
Az új demokráciánk Parlamentje tehát hemzsegett azoktól, akiknek adott esetben érdekében állhatott az ügynökvádak eltussolása, akár személyes érintettségük okán.
Az ügynökdossziék nyilvánosságra hozatala éppen ezért folyamatosan napirenden van már 27 éve, Ungváry itt megemlékezett a Torgyán József illetve a Csurka István neveivel fémjelzett ügynöklistás botrányokra, melyeket éppen a hosszú évtizedekig megfigyelt Antall József vezette kormány emelt robbantott ki.
A magyar jobboldal és az állambiztonság
A Független Kisgazdák és az SZDSZ képviselőit hosszú évtizedeken át megfigyelték, az MDF politikusai közül azonban arányaiban kevesebben kerültek a szolgálatok fókuszába. (A Fidesz érintettségét nem tárgyalja, azonban köztudott, hogy az egykori állampárti rendszerben hemzsegtek a mai Fideszesek.)
Az első szabadon választott kormány, és annak kormányfője vélhetően éppen ugyanúgy élt a zsarolási lehetőséget biztosító iratanyaggal, mint elődei, és éppen ugyanúgy akadályozta a nyilvánosságra hozatalt, mint az utódjának kikiáltott Orbán Viktor.
És akkor álljunk meg egy gondolatra itt és most!
Antall és Orbán 1993-ra datált utolsó beszélgetésén elhangzottak a mai napig rendszeres találgatások tárgyai, de tény, hogy a harcos liberális, szakállas Orbánból akkoriban lett borotvált arcú, nyakkendős keresztény-konzervatív figura. Talán Antall intelmeit megfogadva és a jobboldalon mutatkozó űr felismerésével váltott? Talán megismerte a titkos anyagokkal való manipulálás művészetét, és talán akkor ott 1993-ban nem sokkal Antall halála előtt megvilágosodott, és a know-how birtokában végleg elöntötte a hatalomvágy?
Orbán Viktor egykori harcostársa, későbbi oligarchája, a mostanában éppen Orbán-ellenes akcióiról ismert Simicska Lajos alátámaszthatja ezeket a felvetéseket.
Elképzelhető, hogy Orbán maga is zsarolható személyből lett zsaroló – erre enged következtetni Simicska Lajos egy korábbi állítása (Mandiner), miszerint Orbán is egy volt azok közül, akik jelentést „kellett adjanak”.
„…Figyelj, Lajos, az a helyzet, hogy jelentenem kell rólad.”
Simicska az RTL-nek adott telefonos interjúban elmondta, hogy megijedt, amikor Orbán felvázolta neki a totalitárius rendszerét, az eszközeit, és a módszereit.
A miniszterelnök a régmúlt embere. A féldiktatúra eszközeit remekül alkalmazza a féldemokrácia napjaiban, rendszerének elemeit az illiberális államok mintájára egy nyugati integráción belül tökéletesítette, a Kádári magyar ember félelmeit kihasználva és szocializmus állambiztonságának örökségével, valamint a jelen nemzetbiztonságának hírszerzési, megfigyelési eredményeivel elképzelhető, hogy kádereit is kézben tartva sakkozza magát egy totális hatalmi pozícióba, melyről éppen senki nem mer, vagy már nem tud konkrétan beszélni. Van akait egzisztenciális függés, másokat törvények, és egyeseket hat láb tömör föld akadályoz meg ebben.
Kiemelt képünk illusztrációként szolgál / Cikkünk az Index könyvismertetője alapján készült.
