Valószínűleg mindenkit érdekel, hogyan is alakulnak a jövő évi választások, hogyan és milyen formában fognak indulni a demokratikus pártok. Hogyan lehet elkerülni azt, hogy egy szélsőjobboldali eszméket valló párt, a Jobbik, aki önmagát sem definiálja demokratikusnak, megerősödjön.
Orbán Viktor megadta ehhez a receptet, egy beszédében a következőt mondta:
„Mit kell tennie a Fidesznek az ország ilyen helyzetében? Először is, készen kell állnunk arra, hogy a többpárti demokráciát fenyegető veszélyekkel szemben, jöjjön az akár balról, akár jobbról, összefogjunk a demokratikus politikai erőkkel, legyenek azok bármelyik pártban is.”
Na végre! Lélegezhetnénk fel, ha Orbán ezt ma mondta volna, és nem 1992-ben, a Fidesz debreceni gyűlésén. A beszédből kiderül, Orbán jó meglátásokkal és helyzetértékeléssel rendelkezett még akkor:
„Számot kell vetnünk azzal, hogy a polgárok egyre fáradtabbak és ingerültebbek. Az MDF kormány megkurtította a többpárti demokráciába vetett hitüket, hiábavalónak érzik a vállalt áldozatokat, és minden politikussal szemben bizalmatlanok.”
Úgy látszik, a hatalom elhomályosítja az ember szemét, és már folyamatosan olyan burokban tartja, ami elfedi előle a valóságot, vagy csak egyszerűen már nem is érdeklik az emberek. Akkor, világosan látta Antal hibáját, hogy engedte a pártján belül megerősödni a szélsőséges eszméket:
„… a radikális jobb oldal erői rohamléptekkel masíroznak a legnagyobb kormánypárt centruma felé. Ma már tudjuk, hogy mindez egy évvel ezelőtt még megelőzhető lett volna … sokan voltak olyanok, azokon kívül is, akik most nyíltan megszólaltak, akiket taszított a radikális jobboldal térnyerése. Ezek az emberek azonban elmulasztották a kedvező időpontot a megszólalásra. Inkább a késő Kádár-kor jól ismert értelmiségi magatartását választották. … nem emelték fel hangjukat, mondván, hogy utána csak rosszabb következik … sunyi szalámitaktikaként bélyegezték meg azokat, akik felhívták figyelmüket … Abban bíztak, mindaddig nem lehet baj, amíg a nagy kormányos ott áll a fedélzeten. Hát, nagy baj lett.”
Az áthallás kísérteties, mintha csak mai pártjáról beszélne. A vidéki szervezetekben már érzik, hogy „nagy a baj lett”, egyre több taggyűlésen hangoznak el éles kritikák, de mindezt elnyomja a „nagy kormányosba” vetett hit, hogy megnyeri nekik a következő választást is, és megint jut egy kis konc.
Mindenkinek ajánljuk a teljes beszélgetés meghallgatását, nagyon tanulságos:
