Valamennyien jól ismerhetjük a hiedelmek által keltett félelmeket, ezért fontosnak tartom, hogy a Magyar Országgyűlésben várhatóan napirendre kerülő, az Európai Parlament 2017. november 16-i, a menedéket kérő személyekről szóló jelentésének főbb tételeit ismertessem veled.- Áll Szanyi Tibor MSZP-s EP képviselő nyílt levelében, amit az Országgyűlési képviselőknek küldött.
Szanyi levelében emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács – mások mellett Orbán Viktor magyar miniszterelnök – egyhangú akaratából fakadóan kérte fel az Európai Bizottságot a nemzetközi menedéket kérő személyekkel kapcsolatos javaslattételre. (Tehát az Európai Tanács politikai kezdeményezést tett a dublini rendszer reformjára, az Európai Bizottság részletes javaslattal állt elő, aminek kapcsán az Európai Parlament most kialakította a maga tárgyalási mandátumát.)
Az Európai Parlament álláspontja a következő:
- Olyan automatikus rendszer szükséges, amely ‘békeidőben’ és ‘válságos pillanatokban’ egyaránt kibírja a próbát, s az EP nem arra játszik, hogy a tagországok kormányai a Tanácsban esetleg majd milyen alkukra képesek jutni.
- Az EP nem kíván újra belebonyolódni az Európai Bizottság által korábban javasolt kvótarendszerbe. Az legyen az alapelv, hogy aki jogosult a menedékre, az megkaphassa, aki pedig nem, azt visszaküldjük oda ahonnan jött. Ezt lehet ugyan felső korlát nélküliségnek beállítani, de ebben az esetben azt is mérlegelni kell, hogy ebben az értelemben a mai Magyar menedékügyi rendszer ugyancsak felső korlát nélküli.
- A menedékkérőnek nem lehet joga eldönteni, hogy a kérvényét melyik tagországban bírálják el.
- Az EP mind a menedékkérőket, mind a belépési országokat erőteljes ösztönzőkkel kívánja a rend betartására szorítani. Egy kérelmező nem mehet a saját akaratából tovább, hanem regisztráltatnia kell magát (ujjlenyomat stb.), s így az automatikus mechanizmus továbbítaná őt a kérelmével együtt az elbíráló országba. Az a menedékkérő, aki ezt a szabályt nem tiszteli, az utána ne kaphassa meg a nemzetközi védelmet. Az a tagország pedig, amely ‘csak úgy’ útnak eresztené a regisztráltakat, visszaküldéssel kell, számoljon.
- Azok a menedékkérők, akik a belépési regisztrációnál biztonsági kockázatot jelentenek, nem továbbíthatók más országokba.
- Az európai szolidaritás azt jelenti, hogy a menekültügy terhei nem tarthatók csak a belépési országokon, ezek ‘fair’ elosztása indokolt.
- Az EU költségvetésében megfelelő hányadot kell biztosítani a menekültügy közös kezelésére, s létre kell hozni egy európai menedékügynökséget (EU Asylum Agency – EUAA)
- Az EP úgy gondolja, hogy az elosztási kulcs a tagországok népességi méretén és GDP-je alapján kerüljön kiszámításra. Egy adott kérelem esetében az az ország jöjjön először szóba az elbíráláshoz, amelyik fajlagosan éppen a legkevesebb terhet viszi. A kérelmezőknek az aktuálisan szóba jöhető négy országot kínálják fel, s csak annyi mozgásterük van, hogy ebből a négyből választhatnak.
- Az EP azt kívánja, hogy azok az országok, amelyek eddig nem fogadtak be menekülteket, az új rendszerben 3 év alatt folyamatos emelkedéssel érjenek el a tényleges képességeikhez.
- Az EP azt akarja, hogy a tényleges menedékkérők már a belépési országban elkülönüljenek az ún ‘gazdasági migránsoktól’, akikre viszont visszatoloncolás vár.
- Az EP a majdani szabályozásban különös figyelmet kíván fordítani a (gyakran kísérő nélkül érkező) kiskorúakra. Számukra már a belépéskor gyámot kell biztosítani, akinek egyetértése nélkül a gyermekek nem mozgathatók ide-oda.
- Azok a tagországok, amelyek nem kívánnak ebben a rendszerben a többiekkel együttműködni, azokat arányosan korlátozni kell az EU-források elérhetőségében, illetve nem kaphatnak EU-forrásokat a náluk jelentkező migránsok visszatoloncolásához sem.
Mi következik ez után?
- Az Európai Bizottság javaslata, illetve az Európai Parlament véleménye figyelembevételével a tagországi kormányokat tömörítő Tanács is kialakítja az álláspontját, amelybe a magyar kormány is beleszólhat. Kötelező jogszabályt azonban csak a Tanács hozhat.
- Lesznek országok, amelyek nagyon szigorú elbírálással adnak majd menedékjogot, tehát a visszatoloncolások száma jelentősen meg fog ugrani.
- Nyilván lesznek olyan országok is, amelyek az új (részleteiben egyelőre még ismeretlen), automatikus rendszertől is elzárkóznak. Esetükben a többi tagország alighanem arányosan korlátozni fogja az együtt nem működőknek a közös ‘örömökből’ való részesedését.
Végezetül megjegyzem- írja Szanyi, hogy a fenti, európai parlamenti álláspont semmiben nem tükrözi Soros György nézeteit. Soros ugyan több helyen és alkalommal kifejtette különböző elképzeléseit, jóllehet ezek nem a migráció ügyének kezelésével, hanem a migrációs folyamatok kapcsán elképzelhető pénzügyi kihívásokkal vannak összefüggésben. Soros György csupán egyike azon számos befolyásos embernek, akiket az EP szakbizottsági szinten meghallgatott (őt valójában a Brexit apropóján), de elgondolásai eddig különösebb visszhang nélkül maradtak az EP-ben, illetve nincs nyoma bármely javaslata megfogadásának.
Személyes véleményem szintjén én sem találok követendő megoldásokat Soros felvetéseiben, mivel ezek főleg arra építenek, hogy az EU költségvetését a belső kohéziós törekvések helyett inkább a külső tényezők által jelentett szükségletekre kellene hangolni, így például az EU számára felvenni javasolt nemzetközi hitelekből finanszírozni gigantikus afrikai beruházásokat. Természetesen (sok tagországi – köztük a magyar – kormánnyal egyetemben) az EP is úgy látja, hogy az európai migrációs folyamatoknak a problémák keletkezésének helyén lehet a leghatékonyabban elejét venni, azonban ez nyilván nem torkollhat korrupt afrikai és ázsiai stb. diktatúrák pénzügyi támogatásába.
