„A rezsim hatalmi képletének kulcsa, alfája és ómegája természetesen Orbán Viktor. Az a politikai erő, a Fidesz, melynek révén a hatalmát megszerezte és működteti, mindenekelőtt az ő alkotása” – írja hosszas elemzésében az Orbán-rezsim karakteréről az Élet és Irodalomban Debreczeni József.
A szerző a Fidesz-vezér személyiségét kezdi vizsgálni. Arra jut, hogy Orbán Viktor a demokratikus parlamentarizmus szabályai közepette vált gátlástalan, ügyes, bármi áron győzni akaró, tudó játékossá, de a játék kell neki – foglalja össze a következtetéseket a 24.hu.
„A győzelem mámorát és gőgjét (ez kiül az arcára) ő alighanem mindennél jobban élvezi. Nemcsak magát a hatalmat, de annak megszerzését és megtartását is. A nyílt diktatúra ezt az élvezetet nem adná meg neki” – írja Debreceni, aki a nemzetközi politológiai irodalom nem túl rég használt fogalmát, a toxikus (más néven mérgező) vezetőt is Orbánra aggatja.
A toxikus vezető a maga érdekét a közjó fölé rendeli, nem habozik törvénytelen eszközöket alkalmazni, tevékenysége romlást hoz a társadalomnak. Debreczeni eltekint attól, hogy Orbánt mérgezőnek nevezze, vagy diktátorként azonosítsa, de bemutatja mindkét típus profilját, az olvasóra bízza, hogy ráismer-e magyar rezsim névadójára.
A toxikus vezetők jellemző személyes tulajdonságait:
- gyermekkori megrázkódtatások;
- a vízióalkotás képessége;
- fejlett önreprezentációs képesség;
- energikusság;
- exhibicionizmus, az egyéni érdek és dicsőségvágy eluralkodása;
- hatalmas ego;
- arrogancia, a tévedések el nem ismerése, mások hibáztatása;
- a személyiség integritásának hiánya;
- megbízhatatlanság, korrupcióra való hajlam;
- a moralitás hiánya;
- kapzsiság;
- a tettek várható következményeinek figyelmen kívül hagyása.
A toxikus vezetők általában fenyegetésekkel és veszélyekkel teli világot jelenítenek meg vízióikban, melyben lényegében minden – például a saját magunk vagy családunk biztonsága – azon múlik, hogy legyőzzük-e ellenfeleinket, természetesen az adott politikus vezetésével.
Elemzése végén a szerző idézi Jerrold Post politológusprofesszort, aki a mindenkori diktátorok pszichiátriai profiljának négy alapvonását azonosította be:
1. Messianisztikus küldetéstudat, mely az átlagemberéhez képest hatványozott énközpontúságot takar.
2. A paranoia egy fajtája: a diktátortípus az őt ért legkisebb kudarcért is másokat okol, folyton ellenséget keres vagy épít.
3. A normális emberéhez képest beszűkült lelkiismeret, az ennek hiányából származó gátlástalanság.
4. A legszűkebb környezet lelki terror alatt tartása, az uralom megszerzésének és birtoklásának különleges képessége, az ellenvélemények megtorlása.
A fenti leírások kísértetiesen emlékeztetnek Orbán jellemére. De döntse el mindenki maga, hogy hova sorolja a miniszterelnököt!
