A Fideszben mindenki Orbán hatalmától függ. Aki éppen birtokolja a bizalmát, az a csúcsra kerülhet, de amilyen könnyen feljut, olyan gyorsan vége is lehet a karrierjének. Vége is lesz, erről Orbán mindig gondoskodik, senki ne tudjon megerősödni annyira, hogy veszélyeztesse a hatalmát. Fölemeli őket, majd mint egy elhasznált ruhadarabot eldobja őket.
Tudom, sokan vannak akik most felszisszennek, hogy „csak engem dobnának már el úgy”, mint mondjuk a Kósa Lajost, akihez hozzávágtak egy tárca nélküli miniszteri posztot, csak nehogy megüsse a fenekét a nagy zuhanásban.
Viccet félretéve, Sztálin rotálta a közvetlen környezetét ilyen hatékonysággal, mint Orbán, bár ő még Szibériát látta a visszavonultatás megfelelő terepének, nem vitathatjuk el Orbántól, ebben valóban humánusabb utat követ. Párttársai kiismerték már ezt a hatalmi stratégiát, és vannak, akik megelőző akciókkal próbálják a saját amortizációjukat csökkenteni. Most éppen a külügyminisztérium van pánikban, és már a harmadik helyettes államtitkár hagyta el más posztért a minisztériumot egy hónapon belül.
Több dolgot is jelenthet ez a mozgás, de mindegyik egy irányba mutat. Mivel mindnyájan Szijjártó bizalmi emberei voltak, nagy valószínűséggel miniszterük is távozni fog erről a posztról. Az ok ismeretlen, lehet, hogy egy újabb bukásnak vagyunk épp szemtanúi, kimondatlanul beismerve a mindenféle, csak épp a nyugatot elkerülő nyitási politikáknak, vagy éppen egy új kancelláriaminiszter van születőben.
A Kremlben Orbán dolgozószobájában minden megtörténhet. Többet kellene futsal mérkőzésekre járnunk, akkor talán többet tudnánk.
