Pontokba szedték Orbán mestertervét: lépni kell, különben nagy gáz lesz belőle

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján érdemes visszatekintenünk egy kicsit: mit sikerült elérni a gengszterváltás rendszerváltás óta. Tényleg nem vesszük észre, hogy a kormány visszafelé viszi az országot az egypártrendszer diktatúrájába?

Lássuk, miből kéne sejtenünk, hogy rossz irányba haladunk:

  1. Államosítás

A második világháború után, a kommunizmus előretörésekor nagy szerepe volt az államosításnak. Minden legyen közös (fenét , de utólag könnyű okosnak lenni), és akkor mindenből egyenlően jut mindenkinek (még inkább a fenét). Eltelt pár év, és most ismét az államosítás folyamata zajlik. Nem annyira látványosan, nem annyira durván, mondhatni suttyomban, de vitathatatlanul.

  1. A központi hatalom a vezér kezében

Vaknak kell lenni, hogy ne lássuk: Magyarországot jelenleg nem a választott országgyűlés irányítja, még csak nem is a kormányzó párt. Túlzás lenne azt állítani, hogy a hatalom Orbán Viktor kezében van, bőven kiveszik belőle a részüket mások is. Ne feledjük persze, hogy bölcs vezérünk, Rákosi elvtárs sem egyedül csinálta, amit csinált: ott volt mellette Farkas Mihály, Gerő Ernő és Farkas Mihály is. Legalábbis, amíg Rákosi nem kezdte veszélyesnek érezni őket.

  1. Oroszbarátság

Gondolom emlékszik mindenki a Szovjetunióra, azt a negyven évet aligha lehet elfeledni. Azt sem hinném, hogy van, aki nem látja, hogy úgy lógnak ki most fejeseink Putyin seggéből, mint elődeik Sztálin, Hruscsov vagy éppen Brezsnyev hátsójából. Igen legalább nem állomásoznak itt ideiglenesen orosz katonák. Viszont energiahordozókban egyre jobban függünk nagy testvérünktől, a Szovjetuniótól Oroszországtól.

  1. Folyamatos harc mindenféle külső és belső ellenséggel

Ezt sem lehet nem észrevenni: akkor a nyugat, az imperializmus, a csúnya, gonosz Egyesült Államok, a kulákok és a felforgatók.. Most a nyugat, az imperializmus, a csúnya, gonosz Brüsszel, a migránsok, Soros és a civilek. Hasonlóság pipa.

  1. Káderezés

Ki az a hülye, aki ha hatalomban van, és van rá lehetősége, nem a saját, megbízható embereit ölteti a fontos pozíciókba? Nem akarunk most Mészáros Lőrincre vagy Andy Vajnára gondolni, de még Áder Jánosra sem.  Sőt, még Simicska Lajosra sem, akinek esete tökéletesen bizonyítja, hogy gyorsan le lehet cserélni azt a kádert, aki gecinek bizonyul, vagy annak nevezi a főnökét akiben meginog a bizalom.

  1. A média megszerzése

Ez megint olyasmi, amit csak a vak nem vesz észre. Ahogy a kommunista diktatúra idején, most is a szűk politikai elit tartja ellenőrzése alatt a sajtót. Megengedem, még nem az egészet. Egy kis hányada még tartja magát, de csak az a része, amely már csak ahhoz a réteghez jut el, akinek kábeltévéje, internet-hozzáférése van, vagy meg tudja fizetni azt a pár nyomtatott újságot, ami nem a kormánypropagandát szajkózza. Az egyre jobban leszakadó szegényebb rétegnek csak az jut, ami a szocializmus negyven évében: a média megmutatja, hogy van miért éhezni, mert minden jó, pláne a jövő jó lesz, ha a Fideszre szavazunk.

  1. Koncepciós eljárások

Ezekből ismét csak nincs hiány: választások előtt ellenzéki politikusok ellen indulnak, és gyakran felmentéssel, vagy a visszhang keltette várakozásnál jóval kisebb büntetésekkel zárulnak. A választások közötti négy évben a civilek, újságírók jobban vegzálhatóak, de néha becsúszik itt is egy-egy politikus. Ne legyenek illúzióink: az igazságszolgáltatás egy része, a bíróságok minden próbálkozás ellenére megőrizték függetlenségüket, legalábbis eddig. Az ügyészség viszont politikai irányítás alatt áll, ezért van, hogy a nagy hírveréssel járó súlyos vádakat végül enyhe vagy felmentő ítéletek követik.

  1. Felvonulásos erődemonstrációk a hatalom mellett

Hosszú magyarázat helyett egyetlen szó: Békemenet.

  1. Új arisztokrácia létrehozása

Itt vissza kell mutogatnunk az 5. pontra: azok a káderek ugyanis, akik pozícióba kerülnek, éppen úgy elkezdenek egy zárt rétegként viselkedni, mint az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek pártvezérei. Úgy élnek, gazdagon és mérhetetlenül pazarlóan, ami az átlagpolgárnak elérhetetlen, nem ismerik határát a fényűzésnek. A különbség, hogy a kommunista vezetők ezt legalább nagyjából próbálták titkolni, például az sem volt köztudott, hogy a hűdepuritán Kádár Jánosnak saját szigete volt a Balatonban, ahonnan kedvére horgászhatott. Most ilyen nincs, az új arisztokrácia az orrunk alá dörgöli, hogy milyen jó nekünk, mert nekik ilyen jó.

  1. Letagadott problémák

És ha már ilyen jó nekünk, akkor itt nincsenek is éhezők, elszegényedettek, munkanélküliek, hajléktalanok, ellátatlan betegek. Vagy, ha van, akkor az ő hibájuk. Ez sem sokat változott.

Hol is tartunk akkor? Ugyanott? Ez lenne, amiért 1989 óta küzdünk? Hogy a nép újra büszkén ünnepelje a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányait? Vagy rossz az út, és vissza kell fordulni. És erre talán most van utoljára lehetőség.


Ossza meg ezt a cikket és kövessen minket facebookon, nekünk ezzel segíthet.


Tisztelettel köszönjük!
A PestiBulvár csapata

Hozzászólás