Nem haragudhatunk a miniszterelnökre, bármennyire is ellenkezik vele a véleményünk, hiszen abúzus áldozata lett. Orbán Viktort zaklatták. Frusztrált viselkedése nem a gonoszságából ered, vagy épp a messzemenő rosszindulatból, hanem bizony abból, hogy valaki ezt a törést meghagyta benne.
Hagyjuk az áldozathibáztatást, ne bántsuk Viktort!
Több okból sem jogos, hogy haragszunk a miniszterelnökre:
1, Nyilvánvalóan az ember csak úgy, mindenféle töréspont nélkül nem lesz fideszes politikus, pláne nem a párt elnöke.
2, Másrészt néha a zaklató fél megpróbál bizalmat és hamis önbizalmat önteni az áldozatba, hogy elérhesse célját. Ezért történhetett, hogy Orbán elhitte: jó politikus lehet.
3, Orbán Viktor sorsa egyébként is hánytatott. Mindez a családjára is kihat. A fia például nem tud elmenni anélkül focizni, hogy ne a TEK hozná haza, a lánya pedig nem számíthat támogatásra az apjától, ezért a saját lábán kell állnia. A veje, Tiborcz István még ennél is drasztikusabban fogalmazott:
„A miniszterelnök vejének lenni, ahogy mondtam, számos kötöttséggel jár, és az ember támadásoknak van kitéve, bármit is tesz.”
Mindössze két okunk van haragudni:
- Az egyik, hogy amikor Orbán zaklatója (már ha volt ilyen, mert az árulkodó jelekből nekünk csak sejtéseink vannak) hiába mondhatta Orbánnak, hogy „Viktor, ez maradjon köztünk” – ő az egész országra kivetítette későbbi frusztrációját.
- A másik, hogy egyáltalán megtörtént. Ha mindez nincs, talán most egy normális országban élhetnénk.
Ami a legfontosabb:
tanuljunk meg határozott nemet mondani, máskülönben mi is frusztrált minidiktátorok leszünk egy egyébként többre hivatott országba.
(a cikk természetesen csak fikció!)
