Pont azért gyanúsak, mert nem gyanúsak

Hogyan is oktatgatta Virág elvtárs Pelikán elvtársat? Imigyen:„ A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek, épp ellenkezőleg. Pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak!”

A falakon és a kapukon belül, a limesen innen adott a biztonság, az otthonosság, a rend, a béke és az igazságosság. A falakon és a kapukon kívül, a limesen túl épp ellenkezőleg: ott a bizonytalanság és a káosz honol, a sötét és gonosz erők, a démonok és ártó szellemek, a ránk leselkedő veszedelmek tanyáznak.

Ezért épített városfalat már Gilgames is Uruk városa köré, ezért nem lehetett büntetlenül átugrani a kijelölt határvonalat, amint ezt tette Remus, s amiért saját testvére, Romulus megölte őt; ezért volt az egyik legsúlyosabb büntetés az antikvitásban és a középkorban a száműzetés, s ezért volt a kapunak mindig szimbolikus jelentése, így a diadalívnek is, amely a triumfus győzelemkapujaként fejezte ki és tette érzékelhetővé a nagy triumfátor kapukon kívüli diadalát, a gonosz legyőzését, megalázását, rabszolgasorba döntését vagy lemészárlását.

A falakon kívüli (Törökországban, Franciaországban, Mexikóvárosban élt) Trockijra így lehetett mindent rányomni, s minden baj legfőbb okozóját benne látni. Tudjuk, hogy a moszkvai koncepciós perek majd’ mindegyikéből arról értesülhetett a világ, hogy valamennyi bűn, rontás, árulás és ármány a falakon kívüli Trockijtól eredt, s „bizonyítottan” a „trockista-zinovjevista terrorista központ”-ból irányítottak mindent és mindenkit, egészen 1940. augusztus 20-ig, amikor az NKVD által megfizetett bérgyilkos – az istenek dicsőségére, s az emberiség legnagyobb örömére és megnyugvására – egy csinos kis jégcsákánnyal felszerelkezve mindörökre kiiktatta magát a Legfőbb Rosszat.

A történelemből és a politikatörténetből hosszan példálózhatnánk azon esetekkel, amikor a Legfőbb Rossz a falakon kívül van. Miként a falakon kívül volt Orwell Goldsteinje (voltaképpen Trockij irodalmi alakja), akiről az 1984-ben ezt olvashatjuk: „A Két Perc Gyűlölet műsora napról napra változott, de mindegyikben Goldstein volt a főszereplő. Ő volt a főáruló, a Párt első számú mocskolója. Minden későbbi bűn, amelyet a Párt ellen elkövettek, minden árulás, szabotázs, eretnekség, elhajlás közvetlenül az ő tanításaiból fakadt. Még élt és tovább tervezte valahol az összeesküvéseket: valahol a tengeren túl, külföldi pénzelőinek védelme alatt, vagy talán – mert néha ilyen hírek is terjengtek – éppen Óceániában, valami rejtekhelyen.”

S ugyanígy, a falakon kívül tartózkodik Erdoğan sátánja, Gülen, vagy Orbán sátánja, Soros.

Amíg például Soros nem képes a falakon belül hatni, munkálkodni – hála a folyamatosan triumfáló Orbán Viktornak – addig itt nálunk minden maga az Éden, a Paradicsomkert, addig nálunk béke honol és biztonság, s az ország gazdagon prosperáló „migránsmentes övezet”. S ha valaki a falakon belül a triumfátor ellen beszél, abból valójában a falakon kívüli Sátán hangja árad kifelé. Éppen úgy, mint az 1956. március 23-án tartott pártaktíván, ahol Litván György lemondásra szólította fel a jelenlévő Rákosi Mátyást, a Magyar Dolgozók Pártja első titkárát, ezt mondván neki: „teljes felelősséggel ki kell jelentenem, hogy ma már sem a nép, sem a párttagság zöme nem bízik többé a jelenlegi pártvezetésben, és nem bízik személy szerint elsősorban Rákosi Mátyás elvtársban”, amire Rákosi így válaszolt: „„Nem ismerem az elvtársat, lehet, hogy személy szerint a legbecsületesebb, de amit itt mondott, az nem más, mint amit az Amerika Hangja harsog…”

Mindez azért is jutott az eszembe, mert Orbán arra az újságírói megjegyzésre, hogy még Navracsics Tibor is azt mondta, hogy nincs Soros-terv, ekképpen válaszolt: „Még ő sem tudja! Tehát ez annál is inkább amellett érv, hogy tudjuk meg”, s mindezt – mint a miniszterelnök folytatta – a nemzetbiztonsági szolgálatok közreműködésével kell a nyilvánosság elé tárni.

Orbán tündöklően kecses formállogikai következtetési eljárása nyomán, s az adott hazai körülményekre tekintettel, a magyar titkosszolgálat várható tevékenységéről az a vicc jut eszembe, amikor Sztálin nem találja a pipáját. Hívatja Beriját, s mondja neki: valaki ellopta a pipámat, Berija elvtárs derítse ki, ki volt a tolvaj. Húsz perc múlva Sztálin megtalálja a szék alá leesett pipáját. Újra hívatja Beriját és mondja neki: megvan a pipa. Mire Berija: kár, pedig már negyven emberből kivertem, hogy ő lopta el a pipát!

És persze még valami: a Tanú talán legemlékezetesebb jelenete. Hogyan is oktatgatta Virág elvtárs Pelikán elvtársat? Imigyen: „ A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek, épp ellenkezőleg. Pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak!” Most ugyanígy tanítja szépre, jóra Orbán elvtárs a kérdező sajtómunkás elvtárson keresztül az egész dolgozó magyar népet.

És megint elölről!


Ossza meg ezt a cikket és kövessen minket facebookon, nekünk ezzel segíthet.


Tisztelettel köszönjük!
A PestiBulvár csapata

Hozzászólás